| 1 Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. |
| 2 Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. |
| 3 Odamegy számos nép, és így szólnak: »Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!« Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. |
| 4 Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést. |
| 5 Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! |
| 6 Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát, mert tele van keleti jövendőmondókkal, jósokkal, mint a filiszteusok, és idegeneknek nyújt kezet. |
| 7 Tele van országa ezüsttel, arannyal, és kincseinek se szeri, se száma; |
| 8 tele van országa lovakkal, és nincsen száma szekereinek; tele van országa bálványokkal: kezük művei előtt borulnak le, az előtt, amit ujjaik alkottak. |
| 9 Meghajlik az ember, és megalázza magát a férfi: ne bocsáss meg nekik! |
| 10 Menj a kősziklák közé, rejtőzz el a porban az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől! |
| 11 Az ember gőgös szeme majd megalázkodik, és megtörik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. |
| 12 Mert felvirrad a Seregek Urának napja minden kevélyre és büszkére, minden felfuvalkodottra, hogy megalázza; |
| 13 Libanonnak minden magas, sudár cédrusára és Básán minden tölgyére, |
| 14 minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra, |
| 15 minden magas toronyra és minden megerősített falra, |
| 16 Tarzis minden hajójára és minden szép bárkára. |
| 17 Meghajlik az emberi gőg, és megalázkodik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, |
| 18 s a bálványok teljesen megsemmisülnek. |
| 19 Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba, s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet. |
| 20 Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük. |
| 21 Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet. |
| 22 Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni? |
