Ecclesiastico 22

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In pietra di loto è lapidato il pigro; e tutti favellaranno sopra il disprezzo di colui.	1 Sáros kővel dobálják meg a lustát, és gyalázatosságáról beszél mindenki.
2 Dello sterco de' buoi lapidato è il pigro; e chiunque lo toccherae, si scoterà le mani.	2 Marhatrágyával dobálják meg a lustát, s aki hozzáér, rázza a kezét.
3 La confusione del padre si è il figliuolo pazzo; ma la figlia stolta sarà in isbandimento.	3 A neveletlen fiú szégyene apjának, a leány pedig gyalázata.
4 La figlia savia sarà un ereditaggio al marito suo; però che quella che confonde, si fa in contumelia al padre.	4 Az okos leány vagyon a férje számára, a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára.
5 Confonde il padre e il marito l'ardita, e dai malvagi non sarà spartita; ma dall' uno e dall' altro sarà vituperata.	5 Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére, nem nézik ugyan le az istentelenek, de ők ketten joggal becsmérlik.
6 Lo importuno parlare è sì come la musica nel pianto; le battiture e la dottrina sì sono in ogni tempo sapienza.	6 Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd, de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.
7 Colui che ammaestrarà il pazzo, fa come colui che ricoglie il testo rotto.	7 Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet;
8 Colui che favella a colui che non ode, fa come colui che isveglia del grave sonno colui che dorme.	8 aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat, mintha alvót keltene fel mély álomból.
9 Con uno dormitore favella chi parla allo stolto [la sapienza]; il quale in fine della narrazione dirae: chi è costui?	9 Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet, a beszéd végén azt kérdezi: »Hogy is volt?«
10 Piagni sopra il morto, però che la luce sua è mancata; e sopra il pazzo piagni, però ch' egli mancoe nel senno.	10 Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága, a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme!
11 Piagni poco sopra il morto, però ch' egli si riposoe.	11 Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért,
12 La vita del reissimo è più reissima oltre la vita del pazzo.	12 a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb.
13 Il pianto del morto sia sette dì; del pazzo e del reo, tutti i dì della vita loro è da piagnere.	13 Hét napig tart a gyász a halottért, a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján!
14 Non parlare molto col pazzo, e col disensato non andare.	14 Ne beszélj sokat a balgával, és ne járj az ostobával!
15 Astienti da lui, acciò che tu non abbi gravezza; e non ti sozzerai del peccato di colui.	15 Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen, és be ne szennyezd magad a bűnével!
16 Schìfati da lui, e troverai requie, e non cadrai nella sua stoltizia.	16 Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt.
17 Quale cosa si graverà sopra il piombo? e che è a colui altro nome, che pazzo?	17 Mi nehezebb az ólomnál? És mi egyéb a neve, mint: balga!
18 Più agevole è a portare rena e sale o masse di ferro, che l'uomo sciocco e pazzo e malvagio.	18 Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet, mint az oktalan, balga, istentelen embert!
19 Sì come il tavolato del legno, incatenato al fondamento dello edificio, non si dissolve, così il cuore confermato col pensiero del consiglio.	19 A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak, ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik:
20 Il pensiero del savio in nullo tempo incattiverae (nè) per paura.	20 sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét.
21 Come la paglia negli alti luoghi, e la calcina trita sanza mistione, posta alla faccia del vento, non staranno ferme;	21 Amint a karók magas helyen s a terméskövek habarcs nélkül a szél rohamát meg nem állják,
22 così il cuore pauroso nel pensiero dello stolto non resisterae contro allo assalto della paura.	22 úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával, ha balga töprengéstől csügged.
23 Come (l' ornato arenoso nel pariete polito così) il cuore timoroso nel pensiero del pazzo in ogni tempo non ha paura, così colui che persevera nelli comandamenti di Dio sempre.	23 Mint a szív sem remeg soha, csak ha balga töprengéstől csügged, úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan.
24 Colui che si pugne l'occhio, ne fa uscire le lagrime; e colui che si pugne il cuore profera, senno.	24 Könnyet csal ki, aki megböki a szemet; aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt.
25 Si come colui che getta la pietra nelli uccelli, caccia quelli; così colui che villaneggia l'amico dissolve l' amistade.	25 Aki követ hajít madárra, elriasztja azt; úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.
26 Verso l'amico se tu traesti fuori il coltello, non ti disperare; però che si puote ritornare allo amico.	26 Ha kardot rántottál is barátodra, ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé! Barátod ellen,
27 Se elli aprirae la bocca con tristizia, non temere; però che se ne puote rammendare, eccetto la villania e il rimprovero e la superbia e del secreto la revelazione e la piaga fraudolente; in queste cose tutte l'amico fuggirae.	27 ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát! Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény, hogy majd javainak is örvendhess. Tarts ki mellette híven szorongatása idején, hogy örökségében is részed legyen. A tűz előtt kályhaszag és füst száll, úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések. Nem szégyellem menteni barátomat, nem rejtőzöm el színe elől, és tűröm, ha baj ér általa engem. Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle. Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem!
28 La fede possiedi collo amico nella povertade sua, acciò che ti rallegri nel bene suo.
29 Nel tempo della sua tribulazione stàlli fedele, acciò che nella sua ereditade tu sia erede con lui.
30 Il vapore è dinanzi dal fuoco della caminata, e il fumo del fuoco va in alto; così vanno innanzi al sangue li rei detti e le villanie e le minaccie.
31 Non mi vergogneroe di salutare l'amico, e non mi nasconderoe dalla faccia sua; e se per lui mi verrae male, sì lo sosterroe.
32 Ciascuno che m' intenderae, si guarderà da quello.
33 Or chi darà alla bocca mia, guardia, e sopra le labbre mie certo sigillo, sì che io non caggia in quelli, e la lingua mia perisca me?