Salmi 34

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (In fine) salmo di David. Giudica, Signore, i miei nocenti; sconfiggi i combattenti contra di me.	1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
2 Prendi l'arme e il scuto; e lèvati in mio aiuto.	2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.
3 Moltiplica la vendetta con la spada, e concludi contra quelli che mi persèguitano; di' all' anima mia: io son la tua salute.	3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
4 Siano confusi e temano le pene i chiedenti l'anima mia. Ritorninsi a drieto e siano confusi quelli che a me pensano i mali.	4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.
5 Siano fatti come polvere dinanzi alla faccia del vento; e l' ångelo del Signore affligga quelli.	5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.
6 Siano fatte loro vie, tenebre e discorrenti e l'angelo del Signore perseguente quelli.	6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.
7 Per che senza cagione puoseno [a] me la morte del lacciuolo; e hanno accusato disutilmente l'anima mia.	7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.
8 A lui venga il laccio che non sa; e l' ingegno che ha nascosto pigli quello, e cada in quello medesimo lacciuolo.	8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.
9 Rallegrerassi l'anima mia nel Signore; e diletterassi sopra la sua salute.	9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!
10 Tutte le mie ossa diranno: Signore, chi è simile a te? Liberante il misero dalla mano de' suoi forti, il bisognoso e povero dalli suoi dissipanti.	10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11 Levandosi i testimoni iniqui, domandàvammi quello che non sapeva.	11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 A me rendevano i mali per i beni; la sterilità all' anima mia.	12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.
13 Ma io, a me essendo molesti, vestivami il cilicio. Nel digiuno umiliava l'anima mia; e la mia orazione (al presente) convertirassi nel mio petto.	13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?
14 Compiacevali come prossimo e nostro fratello; umiliavami come piangente e contristato.	14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 E rallegraronsi e congregoronsi contra di me; sopra di me furono congregati i flagelli, e nol seppi.	15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!
16 Dissipati sono, e non compunti; hannomi tentato, e schernuto di scherni; strinsero loro denti sopra di me.	16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.
17 Signore, quando risguarderai? [Dal] la loro malignità restitui l'anima mia, dalli leoni l'unica mia.	17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.
18 Confesserò a te nella chiesa grande; lauderò te nel maturo popolo.	18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
19 Sopra di me non si allegrino gli miei avversarii iniquamente; che mi hanno odiato e cignato con l'occhio.	19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.
20 Imperò [che] certo mi parlavano pacificamente; e parlando nella iracundia della terra, pensavano gl' inganni.	20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.
21 E sopra di me apersero la sua bocca; dissero ormai hanno veduti gli occhi nostri.	21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.
22 Hai veduto, Signore; non tacere; Signore, non ti partire da me.	22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
23 Lèvati, e attendi al mio giudicio, Iddio mio, e Signore mio, nella mia causa.	23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
24 Giudica me, Signore Iddio mio, secondo la tua giustizia; per che non si allegrino sopra di me.
25 E nel loro cuore non dicano: rallegriamoci dell' anima nostra; e non dicano: divoraremo quello.
26 Vergogninsi, e temano insieme, gli allegranti sopra' miei mali. Siano vestiti di confusione e di vergogna coloro che parlano sopra di me le cose maligne.
27 Rallegrinsi e faccino festa coloro che vogliono la mia giustizia; e dicano sempre: sia ma gnificato il Signore, [coloro] che vogliono pace al suo servo.
28 E la mia lingua penserà la tua giustizia, tutto lo giorno la tua laude.