Salmi 69

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al maestro di coro. Su "I gigli". Di Davide.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 Salvami, o Dio, poiché mi è giunta l'acqua fino alla gola.	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Sono immerso in un pantano profondo e non trovo alcun punto d'appoggio. Sono sprofondato in una voragine marina e la corrente mi stravolge.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Sono spossato nel gridare; è riarsa la mia gola, i miei occhi si consumano per l'attesa del mio Dio.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Sono in gran numero, più che i capelli del mio capo, quelli che mi odiano ingiustamente. Sono potenti i miei persecutori, i miei nemici bugiardi. Quello che io non ho affatto rubato dovrei ora restituire?	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 O Dio, la mia stoltezza tu la conosci e le mie colpe non ti sono nascoste.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Non rimangano confusi per causa mia quelli che sperano in te, Signore delle schiere, non arrossisca per causa mia chi cerca te, Dio d'Israele.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Sì, a causa tua sopporto l'obbrobrio e il mio volto s'è coperto d'ignominia.	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 Sono un estraneo per i miei fratelli, un forestiero per i figli di mia madre.	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Poiché lo zelo per la tua casa mi ha divorato e gli oltraggi di quanti t'insultano sono caduti sopra di me.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Mi sono estenuato nel digiuno ed è stata un'infamia per me;	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 ho indossato per vestito un sacco e sono diventato il loro scherno.	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 Sparlano di me quelli che siedono alla porta e sono diventato la canzone degli ubriachi.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Ma io... a te volgo, Signore, la mia preghiera; possa essere questo, o Dio, un tempo di grazia. Nella tua grande bontà esaudiscimi, o Dio, per la fedeltà della tua salvezza.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Estraimi dal fango, che io non sprofondi, che sia strappato da quelli che mi odiano, e dagli abissi delle acque.	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 Non mi sommerga la corrente delle acque, non m'inghiottisca il pantano e la voragine non chiuda su di me la sua bocca.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Esaudiscimi, o Signore, poiché è dolce la tua misericordia; secondo la tua grande pietà volgi a me il tuo sguardo.	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 Non nascondere il volto dal tuo servo, poiché l'angoscia mi stringe; fa' presto, rispondimi!	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Avvicìnati all'anima mia e riscattala, in vista dei miei nemici, redimimi.	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Tu conosci la mia infamia, la mia vergogna e il mio disonore; davanti a te sono tutti i miei nemici.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 L'obbrobrio ha spezzato il mio cuore e mi sento venir meno. Ho sperato in un conforto, ma invano; ho aspettato che qualcuno mi consolasse, ma non l'ho trovato.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 Invece mi hanno dato fiele per cibo e per bevanda mi hanno offerto aceto.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Si muti la loro mensa in un laccio davanti a loro e i loro banchetti in un tranello.	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 Si offuschino i loro occhi, così che non vedano, e fa' sì che venga meno per sempre il vigore dei loro lombi.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Effondi su di loro la tua ira e li raggiunga l'ardore del tuo sdegno.	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 Diventi un deserto il loro accampamento, non si trovi alcuno che abiti nelle loro tende.	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 Poiché essi hanno perseguitato colui che tu avevi colpito, hanno aggravato il dolore di quelli che da te erano stati feriti.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Aggiungi colpa alla loro colpa, così che non giungano alla tua giustizia.	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 Siano cancellati dal libro dei viventi e con i giusti non vengano iscritti.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Ora, io sono misero e sofferente: la tua salvezza, o Dio, mi darà sollievo.	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 Voglio lodare con il canto il nome di Dio ed esaltarlo con azioni di grazie.	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 Ciò sarà gradito al Signore più che un giovenco, più che un torello che mette corna e unghie.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Mirate, o umili, e rallegratevi, e voi che cercate Dio, si ravvivi il vostro cuore.	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 Poiché il Signore ascolta gli umili e i suoi prigionieri non disprezza.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 Lo lodino i cieli e la terra, i mari e quanto in essi si muove.	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 Dio darà salvezza a Sion ed edificherà le città di Giuda; là abiteranno e ne avranno il possesso.	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 La stirpe dei suoi servi ne avrà l'eredità e quanti amano il suo nome vi prenderanno dimora.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.