Sirák fiának könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét,	1 Qui autem accommodat animam suam ad timorem Dei et in lege Altissimi meditatur, sapientiam omnium antiquorum exquiret et in prophetiis vacabit.
2 megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba.	2 Narrationem virorum nominatorum conservabit et in versutias parabolarum simul introibit.
3 A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.	3 Occulta proverbiorum exquiret et in absconditis parabolarum conversabitur.
4 A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt.	4 In medio magnatorum ministrabit et in conspectu principum apparebit.
5 Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.	5 In terram alienigenarum gentium pertransiet; bona enim et mala in hominibus tentabit.
6 Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt.	6 Cor suum tradet ad vigilandum diluculo ad Dominum, qui fecit illum, et in conspectu Altissimi deprecabitur.
7 Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.	7 Aperiet os suum in oratione et pro delictis suis deprecabitur.
8 Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével,	8 Si enim Dominus magnus voluerit, spiritu intellegentiae replebitur.
9 akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat,	9 Ipse tamquam imbres mittet eloquia sapientiae suae et in oratione confitebitur Domino.
10 aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik.	10 Et ipse diriget consilium et disciplinam et in absconditis eius considerabit.
11 Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.	11 Ipse palam faciet disciplinam doctrinae suae et in lege testamenti Domini gloriabitur.
12 Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem.	12 Collaudabunt multi sapientiam eius, et usque in saeculum non delebitur.
13 Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről nemzedékre.	13 Non recedet memoria eius, et nomen eius requiretur a generatione in generationem;
14 Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség.	14 sapientiam eius enarrabunt gentes, et laudem eius enuntiabit ecclesia.
15 Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.	15 Si permanserit, nomen derelinquet plus quam mille, et, si requieverit, proderit sibi.
16 Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel!	16 Adhuc meditabor et enarrabo; ut luna die duodecimo repletus sum.
17 Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.	17 Obaudite me, filii pii, et quasi rosa plantata super rivos aquarum florebit caro vestra;
18 Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,	18 quasi libanus odorem suavitatis habete,
19 s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!	19 florete flores quasi lilium. Date vocem et collaudate canticum et benedicite Dominum in omnibus operibus suis.
20 Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok:	20 Date nomini eius magnificentiam et confitemini illi in laudatione eius et in canticis labiorum et citharis; et sic dicetis in confessione:
21 »Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése.	21 “ Opera Domini universa bona valde, et omne, quod praecepit, tempore suo erit! ”. Non est dicere: “ Quid est hoc? ” aut “ Ad quid istud? ”; omnia enim in tempore suo conquirentur.
22 Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence,	22 In verbo eius stetit aqua sicut congeries, et in sermone oris illius exceptoria aquarum;
23 mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály.	23 quoniam in praecepto ipsius placor fit, et non est minoratio in salutare ipsius.
24 Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől.	24 Opera omnis carnis coram illo, et non est quidquam absconditum ab oculis eius.
25 Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt!	25 A saeculo usque in saeculum respicit, et nihil est mirabile in conspectu eius.
26 Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében.	26 Non est dicere: “ Quid est hoc! ” aut “ Ad quid istud? ”; omnia enim in usum suum creata sunt.
27 Áldása kiárad, mint a folyam,	27 Benedictio illius quasi fluvius inundavit
28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,	28 et sicut cataclysmus aridam inebriavit. Sic ira ipsius gentes, quae non exquisierunt eum, disperdet,
29 így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.	29 quomodo convertit aquas in salsuginem. Viae illius sanctis directae sunt; sic peccatoribus offensiones in ira eius.
30 Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.	30 Bona bonis creata sunt ab initio, sic peccatoribus bona et mala.
31 Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha.	31 Primum necessaria vitae hominum aqua, ignis et ferrum, sal, lac et panis similagineus et mel et sanguis uvae et oleum et vestimentum:
32 Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.	32 haec omnia sanctis in bona, sic et impiis et peccatoribus in mala convertentur.
33 Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,	33 Sunt spiritus, qui ad vindictam creati sunt et in furore suo confirmaverunt tormenta sua;
34 a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját.	34 in tempore consummationis effundent virtutem et furorem eius, qui fecit illos, placabunt:
35 Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették. A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak. Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben. Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam: »Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik.« Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében. Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!	35 ignis, grando, fames et mors, omnia haec ad vindictam creata sunt;
	36 bestiarum dentes et scorpii et serpentes et romphaea vindicans in exterminium impios:
	37 in mandatis eius gaudebunt et super terram in necessitates praeparabuntur et in temporibus suis non praeterient verbum.
	38 Propterea ab initio confirmatus et consiliatus sum et cogitavi et scriptis mandavi:
	39 “ Opera Domini omnia bona, et omnem usum hora sua subministrabit ”.
	40 Non est dicere: “ Hoc illo nequius est ”: omnia enim in tempore suo comprobabuntur.
	41 Et nunc in omni corde et ore collaudate et benedicite nomen Domini.