A bölcsesség könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!	1 O how good and sweet is thy spirit, O Lord, in all things!
2 Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!	2 And therefore thou chastisest them that err, by little and little: and admonishest them, and speakest to them, concerning the things wherein they offend: that leaving their wickedness, they may believe in thee, O Lord.
3 Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,	3 For those ancient inhabitants of thy holy land, whom thou didst abhor,
4 mert utálatos dolgokat műveltek előtted: varázslást és förtelmes áldozatokat;	4 Because they did works hateful to thee by their sorceries, and wicked sacrifices,
5 kegyetlenül megölték gyermekeiket, emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek, amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.	5 And those merciless murderers of their own children, and eaters of men's bowels, and devourers of blood from the midst of thy consecration,
6 A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,	6 And those parents sacrificing with their own hands helpless souls, it was thy will to destroy by the hands of our parents,
7 hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb, Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,	7 That the land which of all is most dear to thee might receive a worthy colony of the children of God.
8 de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek, és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél, hogy apránkint irtsák ki őket.	8 Yet even those thou sparedst as men, and didst send wasps, forerunners of thy host, to destroy them by little and little.
9 Nem mintha nem lett volna erőd, haddal vetni az igazak alá a gonoszokat, félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével egyszeriben kiirtani őket.	9 Not that thou wast unable to bring the wicked under the just by war, or by cruel beasts, or with one rough word to destroy them at once:
10 Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük, a romlottságuk velük született, és gondolkodásuk soha meg nem változik,	10 But executing thy judgments by degrees thou gavest them place of repentance, not being ignorant that they were a wicked generation, and their malice natural, and that their thought could never be changed.
11 hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva! Nem kellett tartanod senkitől sem, amikor büntetlenül hagytad bűneiket,	11 For it was a cursed seed from the beginning: neither didst thou for fear of any one give pardon to their sins.
12 hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?« Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek? Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője, és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?	12 For who shall say to thee: What hast thou done? or who shall withstand thy judgment? or who shall come before thee to be a revenger of wicked men? or who shall accuse thee, if the nations perish, which thou hast made?
13 Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.	13 For there is no other God but thou, who hast care of all, that thou shouldst shew that thou dost not give judgment unjustly.
14 Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem azokért, akiket elveszítettél.	14 Neither shall king, nor tyrant in thy sight inquire about them whom thou hast destroyed.
15 Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel, úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.	15 For so much then as thou art just, thou orderest all things justly: thinking it not agreeable to thy power, to condemn him who deserveth not to be punished.
16 Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.	16 For thy power is the beginning of justice: and because thou art Lord of all, thou makest thyself gracious to all.
17 Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,	17 For thou shewest thy power, when men will not believe thee to be absolute in power, and thou convincest the boldness of them that know thee not.
18 de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!	18 But thou being master of power, judgest with tranquillity; and with great favour disposest of us: for thy power is at hand when thou wilt.
19 Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.	19 But thou hast taught thy people by such works, that they must be just and humane, and hast made thy children to be of a good hope: because in judging thou givest place for repentance for sins.
20 Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit ekkora kímélettel büntetted, s időt és alkalmat adtál nekik, hogy felhagyjanak a gonoszsággal,	20 For if thou didst punish the enemies of thy servants, and that deserved to die, with so great deliberation, giving them time and place whereby they might be changed from their wickedness:
21 mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat, amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!	21 With what circumspection hast thou judged thy own children, to whose parents thou hast sworn and made covenants of good promises?
22 Amíg tehát fenyítesz minket, ellenségeinket sokszor korbácsolod, hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk, s az ítéleten irgalmadat remélhessük.	22 Therefore whereas thou chastisest us, thou scourgest our enemies very many ways, to the end that when we judge we may think on thy goodness: and when we are judged, we may hope for thy mercy.
23 Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek, azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,	23 Wherefore thou hast also greatly tormented them who in their life have lived foolishly and unjustly, by the same things which they worshipped.
24 mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek, s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.	24 For they went astray for a long time in the ways of error, holding those things for gods which are the most worthless among beasts, living after the manner of children without understanding.
25 Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk, mintha éretlen gyermekek lennének.	25 Therefore thou hast sent a judgment upon them as senseless children to mock them.
26 Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra, Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,	26 But they that were not amended by mockeries and reprehensions, experienced the worthy judgment of God.
27 mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták, hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak, felismerték, hogy ő az igaz Isten, akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik, ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!	27 For seeing with indignation that they suffered by those very things which they took for gods, when they were destroyed by the same, they acknowledged him the true God, whom in time past they denied that they knew: for which cause the end also of their condemnation came upon them.