A bölcsesség könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!	1 et ton Esprit impérissable est en tout!
2 Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!	2 C’est ainsi que tu corriges par degrés ceux qui pèchent; tu leur fais voir, grâce à tes réprimandes, en quoi ils ont péché, pour qu’ils renoncent au mal et croient en toi, Seigneur.
3 Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,	3 Ce fut le cas pour les anciens habitants de ta Terre sainte:
4 mert utálatos dolgokat műveltek előtted: varázslást és förtelmes áldozatokat;	4 tu les avais en horreur à cause de leurs pratiques détestables, leur sorcellerie et leurs rites impies,
5 kegyetlenül megölték gyermekeiket, emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek, amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.	5 le meurtre impitoyable des petits enfants, les festins sanguinaires où ils mangeaient de la chair humaine avec le sang et les entrailles, tandis qu’ils célébraient leurs cultes secrets.
6 A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,	6 Ces parents meurtriers d’êtres sans défense, tu avais décidé de les anéantir par la main de nos pères.
7 hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb, Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,	7 Tu voulais que cette terre qui t’est chère entre toutes, devienne la patrie d’enfants de Dieu dignes d’elle.
8 de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek, és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél, hogy apránkint irtsák ki őket.	8 Pourtant, même envers ces anciens habitants, tu as fait preuve de modération, parce que c’étaient des êtres humains. C’est ainsi qu’en avant-garde de ton armée tu as envoyé sur eux des frelons, pour les détruire peu à peu.
9 Nem mintha nem lett volna erőd, haddal vetni az igazak alá a gonoszokat, félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével egyszeriben kiirtani őket.	9 Tu aurais pu, bien sûr, faire écraser les impies par les justes au cours d’une bataille, ou les anéantir d’un seul coup par des bêtes terrifiantes ou par un mot venu de toi.
10 Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük, a romlottságuk velük született, és gondolkodásuk soha meg nem változik,	10 Mais en les punissant progressivement, tu leur laissais l’occasion de se repentir. Tu n’ignorais pourtant pas que leur fond était mauvais et leur méchanceté innée, et qu’ils ne changeraient jamais,
11 hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva! Nem kellett tartanod senkitől sem, amikor büntetlenül hagytad bűneiket,	11 car leur race avait été maudite dès le commencement. En tous cas, ce n’est pas par peur de qui que ce soit que tu laissais leurs crimes impunis.
12 hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?« Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek? Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője, és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?	12 Car, qui pourrait te dire: “Qu’as-tu fait?”; qui pourrait s’opposer à tes décisions? Qui te fera des reproches si tu anéantis des nations que tu as créées? Qui t’empêchera de punir des hommes injustes?
13 Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.	13 En dehors de toi qui prends soin de tous, il n’y a pas d’autre Dieu auquel tu devrais prouver que tu n’agis pas injustement.
14 Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem azokért, akiket elveszítettél.	14 Il n’y a pas davantage de roi ou de souverain qui puisse s’opposer à toi quand tu as décidé de punir.
15 Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel, úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.	15 Parce que tu es parfaitement juste, tu conduis tout avec justice: tu ferais un mauvais usage de ton pouvoir si tu condamnais celui qui ne mérite pas d’être puni.
16 Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.	16 Ta force est le fondement de ta justice; étant le maître de toutes choses, tu peux aussi les épargner.
17 Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,	17 Ceux qui mettent en doute ta puissance absolue, tu leur montres ta force; tu punis l’audace de ceux qui la bravent.
18 de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!	18 Mais bien que tu sois un puissant Seigneur, tu juges avec modération et tu nous gouvernes avec beaucoup de patience, car tu es libre d’intervenir quand il te plaît.
19 Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.	19 En agissant ainsi tu as montré à ton peuple que le juste doit aimer tous les hommes, et tu as donné à tes fils cette douce espérance qu’après le péché tu leur permettras de se repentir.
20 Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit ekkora kímélettel büntetted, s időt és alkalmat adtál nekik, hogy felhagyjanak a gonoszsággal,	20 Envers les Cananéens eux-mêmes, pourtant ennemis de tes enfants et bien dignes de mort, tu as agi avec retenue et indulgence, pour leur donner le temps et l’occasion de se convertir.
21 mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat, amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!	21 Mais envers tes fils tu as agi avec encore beaucoup plus de précautions, puisque tu t’étais lié avec leurs ancêtres par des serments, des alliances et tant de belles promesses.
22 Amíg tehát fenyítesz minket, ellenségeinket sokszor korbácsolod, hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk, s az ítéleten irgalmadat remélhessük.	22 Ainsi donc, lorsque tu frappes nos ennemis avec modération, c’est pour notre instruction, pour que nous songions à ta bonté lorsque nous aurons nous-mêmes à juger, et que nous comptions sur ta miséricorde lorsque nous sommes jugés.
23 Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek, azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,	23 Ceux qui vivaient follement dans le mal, tu les as punis par le moyen de leurs idoles abominables.
24 mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek, s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.	24 Ils s’étaient vraiment égarés trop loin sur les chemins de l’erreur, en prenant pour dieux les plus laids et les plus méprisables parmi les animaux! Ils s’étaient laissé berner comme des enfants sans raison.
25 Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk, mintha éretlen gyermekek lennének.	25 Comme pour des enfants qui ne pensent pas, tu leur avais d’abord envoyé un avertissement léger,
26 Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra, Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,	26 mais ils n’avaient pas compris ces remontrances bénignes, si bien qu’ils méritèrent de faire l’expérience du jugement de Dieu.
27 mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták, hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak, felismerték, hogy ő az igaz Isten, akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik, ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!	27 Dans leurs souffrances ils s’indignaient contre ces animaux qu’ils avaient pris pour des dieux et qui maintenant devenaient les instruments de leur châtiment. C’est alors qu’ils découvrirent et reconnurent comme Dieu celui qu’autrefois ils avaient refusé de voir: c’était là la raison du châtiment suprême qui tombait sur eux.