A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Al maestro di coro. Secondo "La morte del figlio". Salmo. Di Davide.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 Ti voglio lodare, o Signore, con tutto il mio cuore; voglio cantare tutte le tue gesta;
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 voglio rallegrarmi ed esultare; voglio cantare il tuo nome, o Eccelso.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 Sconfitti, i miei nemici inciampavano e si dileguavano dal tuo cospetto.
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 Poiché hai preso la mia causa e il mio giudizio; ti sei assiso sul tuo trono, tu, giusto giudice.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 Hai minacciato le genti, hai annientato gli empi, cancellando il loro nome in eterno e per sempre.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 Sono periti i miei nemici, rovine sempiterne sono diventate le città che hai raso al suolo.
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 Ecco: il Signore, che siede per sempre, per il giudizio ha eretto il suo trono.
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 E' lui che giudica il mondo con giustizia, che governa i popoli con equità.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 Una rocca sia il Signore per l'oppresso, una rocca in tempi d'angustia;
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 si rifugino in te quanti conoscono il tuo nome. Poiché non hai mai abbandonato, o Signore, coloro che ti cercano.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Cantate al Signore che dimora in Sion, fra i popoli annunziate le sue gesta;
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 poiché ha cura di quelli che piangono, si ricorda del loro lamento, non dimentica il grido dei miseri.
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Il Signore ha avuto pietà di me, il suo sguardo ha rivolto sulla mia afflizione, che mi hanno inflitto quelli che mi odiano; egli mi strappa dalle porte della morte.
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 Per questo narrerò tutte le sue lodi alle porte della figlia di Sion. Per questo esulterò della tua salvezza.
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 Sprofondarono le genti nella fossa che fecero, nella rete che tesero s'impigliò il loro piede.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 Si rese noto il Signore per il giudizio che egli fece, nell'operato delle sue mani incappò il malvagio.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 Scendano i malvagi negli inferi, tutte le genti dimentiche di Dio.
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 Poiché non si scorda del misero per sempre, non perisce in eterno l'attesa dei poveri.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Sorgi, o Signore, perché l'uomo non si esalti; al tuo cospetto siano giudicate le genti.
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!	21 Il tuo terrore, o Signore, poni su di loro. Sappiano le genti che sono esseri umani.