A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Unto the end, for the hidden things of the Son. A psalm for David.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 I will give praise to thee, O Lord, with my whole heart: I will relate all thy wonders.
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 I will be glad and rejoice in thee: I will sing to thy name, O thou most high.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 When my enemy shall be turned back: they shall be weakened and perish before thy face.
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 For thou hast maintained my judgment and my cause: thou hast sat on the throne, who judgest justice.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 Thou hast rebuked the Gentiles, and the wicked one hath perished: thou hast blotted out their name for ever and ever.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 The swords of the enemy have failed unto the end: and their cities thou hast destroyed. Their memory hath perished with a noise.
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 but the Lord remaineth for ever. He hath prepared his throne in judgment:
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 and he shall judge the world in equity, he shall judge the people in justice.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 And the Lord is become a refuge for the poor: a helper in due time in tribulation.
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 And let them trust in thee who know thy name: for thou hast not forsaken them that seek thee, O Lord.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Sing ye to the Lord, who dwelleth in Sion: declare his ways among the Gentiles:
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 For requiring their blood he hath remembered the: he hath not forgotten the cry of the poor.
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Have mercy on me, O Lord: see my humiliation which I suffer from my enemies.
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 Thou that liftest me up from the gates of death, that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion.
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 I will rejoice in thy salvation: the Gentiles have stuck fast in the destruction which they have prepared. Their foot hath been taken in the very snare which they hid.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 The Lord shall be known when he executeth judgments: the sinner hath been caught in the works of his own hands.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 The wicked shall be turned into hell, all the nations that forget God.
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 For the poor man shall not be forgotten to the end: the patience of the poor shall not perish for ever.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Arise, O Lord, let not man be strengthened: let the Gentiles be judged in thy sight.
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!	21 Appoint, O Lord, a lawgiver over them: that the Gentiles may know themselves to be but men.