A zsoltárok könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 (Per la fine. Salmo distruzione ai figli di Core).
2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.	2 Come il cervo anela ai rivi dell'acqua, così l'anima mia anela a te, o mio Dio.
3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.	3 L'anima mia ha sete del Dio forte e vivente: quando potrò venire a presentarmi davanti a Dio?
4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.	4 Notte e giorno mi pasco di lacrime, sentendomi dire continuamente: « Dov'è il tuo Dio? »
5 Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«	5 Ci ripenso e mi sfogo coll'anima mia, perchè pellegrinavo un giorno al luogo del maraviglioso Tabernacolo, alla casa di Dio, tra i canti di gioia e di lode, tra la festa dei banchetti.
6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,	6 Ma tu perchè sei afflitta, anima mia? Perchè ti turbi? Spera in Dio, che mi sarà dato di lodarlo ancora, la mia salvezza, il mio Dio!
7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.	7 Dentro mi si accascia l'anima, essendo costretto a ricordarti dalla terra del Giordano e dell'Ermon, dalla piccola collina.
8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.	8 Un abisso chiama l'altro nel fragor delle tue cateratte. Tutti i tuoi cavalloni e i tuoi flutti son passati sopra di me.
9 »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«	9 Nel giorno Dio manda la sua grazia, e nella notte ha il cantico di ringraziamento. La preghiera al Dio della mia vita:
10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.	10 Dirò a Dio: « Tu sei mia difesa; perchè mi hai dimenticato? E perchè debbo andar triste mentre mi affligge il nemico? »
11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!	11 Mentre vanno in frantumi le mie ossa, i miei tormentatori, i miei nemici mi van dicendo tutti i giorni: « Dov'è il tuo Dio? »
12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.	12 Ma tu perchè sei triste, anima mia? Perchè ti turbi? Spera in Dio, chè mi sarà dato di lodarlo ancora, la mia salvezza, il mio Dio!
13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!