1 Pero ahora se ríe de mí hasta la gente más joven que yo., a cuyos padres yo no consideraba dignos de juntarlos con los perros de mis rebaños. | 1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! |
2 ¿De qué me hubiera servido la fuerza de sus manos? Ellos habían perdido todo su vigor: | 2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak, |
3 agotados por la penuria y el hambre, roían el suelo reseco, la tierra desierta y desolada. | 3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, |
4 Arrancaban malezas de los matorrales y raíces de retama eran su alimento. | 4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, |
5 Se los expulsaba de en medio de los hombres; se los echaba a gritos, como a un ladrón. | 5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. |
6 Habitaban en los barrancos de los torrentes, en las grietas del suelo y los peñascos. | 6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; |
7 Rebuznaban entre los matorrales, se apretujaban bajo los cardos | 7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; |
8 ¡Gente envilecida, raza sin nombre, echados a golpes del país! | 8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. |
9 ¡Y ahora, ellos me hacen burla con sus cantos, soy el tema de sus dichos jocosos! | 9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. |
10 Abominan y se alejan de mí no les importa escupirme en la cara. | 10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, |
11 Porque Dios aflojó mi cuerda y me humilló, ellos también pierden el freno ante mí. | 11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. |
12 A mi derecha se levanta una turba: se abren camino hasta mi para arruinarme. | 12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, |
13 destruyen mi sendero para perderme: atacan sin que nadie los detenga, | 13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. |
14 irrumpen como por una ancha brecha, avanzan rodando como un torbellino. | 14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. |
15 Los terrores se han vuelto contra mí. mi dignidad es arrastrada como por el viento, mi esperanza de salvación ha pasado como una nube. | 15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. |
16 Y ahora mi vida se diluye en mi interior, me han tocado días de aflicción. | 16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. |
17 De noche, siento taladrar mis huesos, los que me roen no se dan descanso. | 17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. |
18 El me toma de la ropa con gran fuerza, me ciñe como el cuello de mi túnica. | 18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. |
19 El me ha arrojado en el fango, y me asemejó al polvo y la ceniza. | 19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. |
20 Clamo a ti, y no me respondes; me presento, y no me haces caso. | 20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. |
21 Te has vuelto despiadado conmigo, me atacas con todo el rigor de tu mano. | 21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. |
22 Me levantas y me haces cabalgar en el viento, y me deshaces con la tempestad. | 22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. |
23 Sí, ya lo sé, me llevas a la muerte, al lugar de reunión de todos los vivientes. | 23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. |
24 ¿Acaso no tendí mi mano al pobre cuando en su desgracia me pedía auxilio? | 24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! |
25 ¿No lloré con el que vivía duramente y mi corazón no se afligió por el pobre? | 25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. |
26 Yo esperaba lo bueno y llegó lo malo, aguardaba la luz y llegó la oscuridad. | 26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. |
27 Me hierven las entrañas incesantemente, me han sobrevenido días de aflicción. | 27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. |
28 Ando ensombrecido y sin consuelo, me alzo en la asamblea y pido auxilio. | 28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. |
29 Me he convertido en hermano de los chacales y en compañero de los avestruces. | 29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. |
30 Mi piel ennegrecida se me cae, mis huesos arden por la fiebre. | 30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. |
31 Mi cítara sólo sirve para el duelo y mi flauta para acompañar a los que lloran. | 31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava! |