Iob 26

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Rispose Iob, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Di chi se' tu posto in adiutorio? or (perchè) alli miseri? e sostenti lo braccio (loro) a colui che non è forte?	2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?
3 A chi desti lo consiglio? forse che a colui che non ha sapienza, e la providenza tua hai dimostrato esser molta.	3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?
4 Chi volesti ammaestrare? Forse colui che fece la vita?	4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?
5 Ecco li giganti piagnono sotto le acque, e coloro che àbitano con loro.	5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;
6 Ignudo è l' inferno dinanzi a lui, e niuno coprimento è alla perdizione.	6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,
7 Il quale estende lo vento aquilonare sopra lo vôto, e appicca la terra sopra nulla.	7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,
8 Il quale lega l'acque sopra i nuvoli, accid che non rompano parimente (da ogni parte e vengano) di sotto.	8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,
9 Il quale tiene lo volto del suo trono, e spande sopra quello la sua nebbia.	9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,
10 Intorniò lo termine colle acque, insino che finiscano la luce e le tenebre.	10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.
11 Le colonne del cielo tremono, e spaventaronsi alla sua volontade.	11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.
12 Nella fortezza sua repentemente li mari sono raunati, e la sua prudenza percosse lo superbo.	12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,
13 Lo spirito suo ornò li (suoi) cieli; e suavemente conducendo, la sua mano tradusse lo serpente tortuoso.	13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.
14 Ecco, queste cose dette sono dalla parte delle sue vie; e conciosiacosa che a pena una piccola stilla del suo sermone abbiamo udita, chi potrà riguardare allo tuono della sua grandezza?	14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«