1 הֵן־תֹּחַלְתֹּו נִכְזָבָה הֲגַם אֶל־מַרְאָיו יֻטָל | 1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik! |
2 לֹא־אַכְזָר כִּי יְעוּרֶנּוּ וּמִי הוּא לְפָנַי יִתְיַצָּב | 2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt? |
3 מִי הִקְדִּימַנִי וַאֲשַׁלֵּם תַּחַת כָּל־הַשָּׁמַיִם לִי־הוּא | 3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém! |
4 [לֹא־ כ] (לֹו־אַחֲרִישׁ ק) בַּדָּיו וּדְבַר־גְּבוּרֹות וְחִין עֶרְכֹּו | 4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről! |
5 מִי־גִלָּה פְּנֵי לְבוּשֹׁו בְּכֶפֶל רִסְנֹו מִי יָבֹוא | 5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe? |
6 דַּלְתֵי פָנָיו מִי פִתֵּחַ סְבִיבֹות שִׁנָּיו אֵימָה | 6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik! |
7 גַּאֲוָה אֲפִיקֵי מָגִנִּים סָגוּר חֹותָם צָר | 7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva; |
8 אֶחָד בְּאֶחָד יִגַּשׁוּ וְרוּחַ לֹא־יָבֹוא בֵינֵיהֶם | 8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük; |
9 אִישׁ־בְּאָחִיהוּ יְדֻבָּקוּ יִתְלַכְּדוּ וְלֹא יִתְפָּרָדוּ | 9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak. |
10 עֲטִישֹׁתָיו תָּהֶל אֹור וְעֵינָיו כְּעַפְעַפֵּי־שָׁחַר | 10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái. |
11 מִפִּיו לַפִּידִים יַהֲלֹכוּ כִּידֹודֵי אֵשׁ יִתְמַלָּטוּ | 11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya; |
12 מִנְּחִירָיו יֵצֵא עָשָׁן כְּדוּד נָפוּחַ וְאַגְמֹן | 12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból; |
13 נַפְשֹׁו גֶּחָלִים תְּלַהֵט וְלַהַב מִפִּיו יֵצֵא | 13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából. |
14 בְּצַוָּארֹו יָלִין עֹז וּלְפָנָיו תָּדוּץ דְּאָבָה | 14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte. |
15 מַפְּלֵי בְשָׂרֹו דָבֵקוּ יָצוּק עָלָיו בַּל־יִמֹּוט | 15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul. |
16 לִבֹּו יָצוּק כְּמֹו־אָבֶן וְיָצוּק כְּפֶלַח תַּחְתִּית | 16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő. |
17 מִשֵּׂתֹו יָגוּרוּ אֵלִים מִשְּׁבָרִים יִתְחַטָּאוּ | 17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben. |
18 מַשִּׂיגֵהוּ חֶרֶב בְּלִי תָקוּם חֲנִית מַסָּע וְשִׁרְיָה | 18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról; |
19 יַחְשֹׁב לְתֶבֶן בַּרְזֶל לְעֵץ רִקָּבֹון נְחוּשָׁה | 19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát, |
20 לֹא־יַבְרִיחֶנּוּ בֶן־קָשֶׁת לְקַשׁ נֶהְפְּכוּ־לֹו אַבְנֵי־קָלַע | 20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei, |
21 כְּקַשׁ נֶחְשְׁבוּ תֹותָח וְיִשְׂחַק לְרַעַשׁ כִּידֹון | 21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését. |
22 תַּחְתָּיו חַדּוּדֵי חָרֶשׂ יִרְפַּד חָרוּץ עֲלֵי־טִיט | 22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban. |
23 יַרְתִּיחַ כַּסִּיר מְצוּלָה יָם יָשִׂים כַּמֶּרְקָחָה | 23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne. |
24 אַחֲרָיו יָאִיר נָתִיב יַחְשֹׁב תְּהֹום לְשֵׂיבָה | 24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt. |
25 אֵין־עַל־עָפָר מָשְׁלֹו הֶעָשׂוּ לִבְלִי־חָת | 25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen. |
26 אֵת־כָּל־גָּבֹהַּ יִרְאֶה הוּא מֶלֶךְ עַל־כָּל־בְּנֵי־שָׁחַץ׃ ס | 26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.« |