Salmi 139

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per il maestro di coro. Salmo. Di Davide. Signore, tu mi scruti e mi conosci.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 Tu sai se mi siedo e se mi alzo; tu intendi il mio pensiero da lontano.	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 Tu esplori il mio cammino e la mia sosta: tutte le mie vie ti sono familiari.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 Sì, non c'è parola nella mia bocca che tu non conosca perfettamente.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 Alle spalle e di fronte tu mi stringi; tu poni su di me la tua mano.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Stupenda è per me la tua conoscenza, talmente alta che non riesco a raggiungerla.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Dove potrei andare lontano dal tuo spirito? Dove fuggire, lontano dalla tua presenza?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Se scalassi i cieli, là tu sei! Se discendessi negli inferi, anche là tu sei!	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Se raggiungessi le ali dell'aurora e riuscissi ad abitare al di là del mare,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 sì, anche là mi guiderebbe la tua mano, mi prenderebbe la tua destra.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Allora ho detto: "Almeno le tenebre mi potrebbero coprire, la notte mi potrebbe racchiudere".	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 Ebbene, non sono oscure per te le tenebre, e la notte risplende come il giorno, come le tenebre così è la luce.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Sì, tu hai plasmato i miei reni, mi hai tessuto nel grembo di mia madre.	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 Ti rendo grazie perché sono stato formato in modo stupendo: stupende sono le tue opere! La mia anima lo riconosce appieno.	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 Non ti erano nascoste le mie membra, quando fui formato nel segreto, ricamato nel profondo della terra.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Tutti i miei giorni videro i tuoi occhi; nel tuo libro erano scritti tutti quanti: vennero fissati i giorni quando neppur uno di essi esisteva ancora.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Quanto difficili sono per me i tuoi pensieri, quanto grande il loro numero, o Dio!	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Se volessi contarli, son più della sabbia; giunto alla fine, sono tuttora con te.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Voglia tu, o Dio, sterminare l'empio! Gli uomini di sangue s'allontanino da me!	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Essi dicono di te cose inique; si sono sollevati, ma invano, contro di te.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Non odio forse quelli che ti odiano? Non ho forse in orrore chi a te si ribella?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Di odio pieno io li detesto: essi sono nemici per me.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Scrutami, o Dio, e conosci il mio cuore; saggiami e conosci i miei pensieri.	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 Vedi se c'è in me una via di menzogna e guidami nella via eterna.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.