Job 10

Revised Standard Version Catholic Edition	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 "I loathe my life; I will give free utterance to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 I will say to God, Do not condemn me; let me know why thou dost contend against me.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Does it seem good to thee to oppress, to despise the work of thy hands and favor the designs of the wicked?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Hast thou eyes of flesh? Dost thou see as man sees?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Are thy days as the days of man, or thy years as man's years,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 that thou dost seek out my iniquity and search for my sin,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 although thou knowest that I am not guilty, and there is none to deliver out of thy hand?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Thy hands fashioned and made me; and now thou dost turn about and destroy me.	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Remember that thou hast made me of clay; and wilt thou turn me to dust again?	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Didst thou not pour me out like milk and curdle me like cheese?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Thou didst clothe me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Thou hast granted me life and steadfast love; and thy care has preserved my spirit.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Yet these things thou didst hide in thy heart; I know that this was thy purpose.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 If I sin, thou dost mark me, and dost not acquit me of my iniquity.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 If I am wicked, woe to me! If I am righteous, I cannot lift up my head, for I am filled with disgrace and look upon my affliction.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 And if I lift myself up, thou dost hunt me like a lion, and again work wonders against me;	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 thou dost renew thy witnesses against me, and increase thy vexation toward me; thou dost bring fresh hosts against me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 "Why didst thou bring me forth from the womb? Would that I had died before any eye had seen me,	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 and were as though I had not been, carried from the womb to the grave.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Are not the days of my life few? Let me alone, that I may find a little comfort	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 before I go whence I shall not return, to the land of gloom and deep darkness,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 the land of gloom and chaos, where light is as darkness."	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«