Salmi 38

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Al corifeo, a Iditun. Cantico di David.	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Dissi: «Custodirò le mie vie, per non peccar con la mia lingua». Posi alla mia bocca un fermaglio, mentre stava l'empio di faccia a me.	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 Ammutolii e m'umiliai e tacqui più del conveniente; e il dolor mio rincrudì.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 S'infiammò il mio cuore dentro di me, e nel pensarci su avvampò un fuoco in [me].	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 Con la mia lingua io parlai:«Fammi conoscere, o Signore, la mia fine, e il numero de' miei giorni qual è, affinchè io sappia quanto mi manca [ancora].	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Ecco, misurabili [a spanne] hai fatto i miei giorni, e l'esser mio è come un nulla dinanzi a te». Davvero è tutto vanità ogni uomo vivente.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 Sì, come un'ombra passa l'uomo, e per di più vanamente s'agita. Accumula e non sa per chi raccoglie.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 Ed ora qual è la mia aspettazione? non forse il Signore? La mia fiducia è riposta in te.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Da tutte le mie iniquità liberami tu! In ludibrio allo stolto tu m'hai abbandonato.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 Ammutolisco e non apro la mia bocca, perchè tu l'hai fatto!	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 Rimuovi da me le tue percosse;	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 sotto la violenza della tua mano io vengo meno. Con i castighi dell'iniquità tu punisci l'uomo, e l'anima sua fai che come regno si conservi. Davvero vanamente s'angustia ogni uomo [vivente].	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 Ascolta, o Signore, la mia preghiera, e alla mia supplica porgi orecchio, alle mie lagrime non esser sordo. Perchè un forestiero io son presso di te e un pellegrino, come tutti i miei padri.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Perdonami, sì che refrigerio io abbia, prima che me ne vada e più non sia!	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!