Acts of the Apostles 27

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then it was decided to send him by ship to Italy, and that Paul, with the others in custody, should be delivered to a centurion named Julius, of the cohort of Augusta.	1 Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának.
2 After climbing aboard a ship from Adramyttium, we set sail and began to navigate along the ports of Asia, with Aristarchus, the Macedonian from Thessalonica, joining us.	2 Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai helységek felé. A Tesszalonikiből való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott.
3 And on the following day, we arrived at Sidon. And Julius, treating Paul humanely, permitted him to go to his friends and to look after himself.	3 Másnap elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse barátait, s gondoskodjék magáról.
4 And when we had set sail from there, we navigated below Cyprus, because the winds were contrary.	4 Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a szelek éppen szembe fújtak.
5 And navigating though the sea of Cilicia and Pamphylia, we arrived at Lystra, which is in Lycia.	5 Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírába.
6 And there the centurion found a ship from Alexandria sailing to Italy, and he transferred us to it.	6 Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket.
7 And when we had sailed slowly for many days and had barely arrived opposite Cnidus, for the wind was hindering us, we sailed to Crete, near Salmone.	7 Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá.
8 And barely being able to sail past it, we arrived at a certain place, which is called Good Shelter, next to which was the city of Lasea.	8 Nagy nehezen haladtunk mellette, s elérkeztünk egy Jókikötő nevű helyhez Lászea város közelében.
9 Then, after much time had passed, and since sailing would no longer be prudent because the Fast Day had now passed, Paul consoled them,	9 Mivel az idő igen előre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket
10 and he said to them: “Men, I perceive that the voyage is now in danger of injury and much damage, not only to the cargo and the ship, but also to our own lives.”	10 ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.«
11 But the centurion put more trust in the captain and the navigator of the ship, than in the things being said by Paul.	11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak.
12 And since it was not a fitting port in which to winter, the majority opinion was to sail from there, so that somehow they might be able to arrive at Phoenicia, in order to winter there, at a port of Crete, which looks out toward the southwest and northwest.	12 S mivel a kikötő sem volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha csak lehetséges, elérik Főnixet, és ott telelnek a krétai kikötőben, amely a délnyugati és északnyugati szélirányra tekint.
13 And since the south wind was blowing gently, they thought that they might reach their goal. And after they had set out from Asson, they weighed anchor at Crete.	13 Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett, felszedték hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett.
14 But not long afterward, a violent wind came against them, which is called the Northeast Wind.	14 De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán.
15 And once the ship had been caught in it and was not able to strive against the wind, giving over the ship to the winds, we were driven along.	15 Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a szélrohamoknak.
16 Then, being forced along a certain island, which is called the Tail, we were barely able to hold on to the ship’s lifeboat.	16 Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevű kis sziget alatt, alig tudtuk megmenteni a csónakot.
17 When this was taken up, they used it to assist in securing the ship. For they were afraid that they might run aground. And having lowered the sails, they were being driven along in this way.	17 Mikor végre sikerült azt felhúzni, védőintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább.
18 Then, since we were being tossed about strongly by the tempest, on the following day, they threw the heavy items overboard.	18 A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap kidobálták a rakományt.
19 And on the third day, with their own hands, they threw the equipment of the ship overboard.	19 Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel.
20 Then, when neither sun nor stars appeared for many days, and no end to the storm was imminent, all hope for our safety was now taken away.	20 S mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel, és a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.
21 And after they had fasted for a long time, Paul, standing in their midst, said: “Certainly, men, you should have listened to me and not set out from Crete, so as to cause this injury and loss.	21 Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: »Férfiak, rám kellett volna hallgatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a vesződséget és kárt.
22 And now, let me persuade you to be courageous in soul. For there shall be no loss of life among you, but only of the ship.	22 De most is arra biztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közületek elveszni, egyedül a hajó.
23 For an Angel of God, who is assigned to me and whom I serve, stood beside me this night,	23 Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala – én az övé vagyok és neki szolgálok –,
24 saying: ‘Do not be afraid, Paul! It is necessary for you to stand before Caesar. And behold, God has given to you all those who are sailing with you.’	24 s azt mondta: ‘Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!’
25 Because of this, men, be courageous in soul. For I trust God that this will happen in the same way that it has been told to me.	25 Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.
26 But it is necessary for us to arrive at a certain island.”	26 Ki kell vetődnünk valamelyik szigetre.«
27 Then, after the fourteenth night arrived, as we were navigating in the sea of Adria, about the middle of the night, the sailors believed that they saw some portion of the land.	27 Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tűnik fel előttük.
28 And upon dropping a weight, they found a depth of twenty paces. And some distance from there, they found a depth of fifteen paces.	28 Erre lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek.
29 Then, fearing that we might happen upon rough places, they cast four anchors out of the stern, and they were hoping for daylight to arrive soon.	29 Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon.
30 Yet truly, the sailors were seeking a way to flee from the ship, for they had lowered a lifeboat into the sea, on the pretext that they were attempting to cast anchors from the bow of the ship.	30 Közben a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, leeresztették a csónakot.
31 So Paul said to the centurion and to the soldiers, “Unless these men remain in the ship, you will not be able to be saved.”	31 Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.«
32 Then the soldiers cut the ropes to the lifeboat, and they allowed it to fall.	32 Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és hagyták kiesni.
33 And when it began to be light, Paul requested that they all take food, saying: “This is the fourteenth day that you have been waiting and continuing to fast, taking nothing.	33 Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt. Ezt mondta nekik: »Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesztek magatokhoz.
34 For this reason, I beg you to accept food for the sake of your health. For not a hair from the head of any of you shall perish.”	34 Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra lesz. Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem a fejéről.«
35 And when he had said these things, taking bread, he gave thanks to God in the sight of them all. And when he had broken it, he began to eat.	35 Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni.
36 Then they all became more peaceful in soul. And they also took food.	36 Erre mindnyájan megnyugodtak, és ők is vettek magukhoz eledelt.
37 Truly, we were two hundred and seventy-six souls on the ship.	37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
38 And having been nourished with food, they lightened the ship, casting the wheat into the sea.	38 Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
39 And when day had arrived, they did not recognize the landscape. Yet truly, they caught sight of a certain narrow inlet having a shore, into which they thought it might be possible to force the ship.	39 Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtős partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják.
40 And when they had taken up the anchors, they committed themselves to the sea, at the same time loosing the restraints of the rudders. And so, raising the mainsail to the gusting wind, they pressed on toward the shore.	40 Miután a horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé.
41 And when we happened upon a place open to two seas, they ran the ship aground. And indeed, the bow, being immobilized, remained fixed, but truly the stern was broken by the violence of the sea.	41 Amikor végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdulatlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt.
42 Then the soldiers were in agreement that they should kill the prisoners, lest anyone, after escaping by swimming, might flee.	42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön.
43 But the centurion, wanting to save Paul, prohibited it from being done. And he ordered those who were able to swim to jump in first, and to escape, and to get to the land.	43 A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsőként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra.
44 And as for the others, some they carried on boards, and others on those things that belonged to the ship. And so it happened that every soul escaped to the land.	44 A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt azután, hogy minden ember kimenekült a partra.