Habakkuk 3

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prayer of Habakkuk, the prophet. To a plaintive tune.	1 Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.
2 O LORD, I have heard your renown, and feared, O LORD, your work. In the course of the years revive it, in the course of the years make it known; in your wrath remember compassion!	2 Uram, eljutott hozzám a te híred, és én megrettentem tetteidtől. Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is, a közeli években tedd ismeretessé! De haragodban is gondolj az irgalomra!
3 God comes from Teman , the Holy One from Mount Paran. Covered are the heavens with his glory, and with his praise the earth is filled.	3 Jön az Isten Témán felől, és a Szent a Párán hegye felől; dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével telve van a föld.
4 His splendor spreads like the light; rays shine forth from beside him, where his power is concealed.	4 Ragyogása olyan, mint a napfény: sugarak törnek elő kezéből, ott van elrejtve ereje.
5 Before him goes pestilence, and the plague follows in his steps.	5 Színe előtt halad a halál, s a dögvész jár lába előtt.
6 He pauses to survey the earth; his look makes the nations tremble. The eternal mountains are shattered, the age-old hills bow low along his ancient ways.	6 Megáll, és megrendíti a földet, tekintetével szétszórja a nemzeteket; és összetörnek az örök hegyek, meghajlanak az ősrégi halmok örökkévalóságának útjain.
7 I see the tents of Cushan collapse; trembling are the pavilions of the land of Midian.	7 Nyomorúságban látom Etiópia sátrait, reszketnek Mádián földjének sátorlapjai.
8 Is your anger against the streams, O LORD? Is your wrath against the streams, your rage against the sea, That you drive the steeds of your victorious chariot?	8 Vajon a folyókra haragszol-e, Uram, vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd, vagy a tenger ellen haragod, hogy felszállsz lovaidra, és diadalmas szekereidre?
9 Bared and ready is your bow, filled with arrows is your quiver. Into streams you split the earth;	9 Feszítve megfeszíted íjadat, a tegzed tele van nyíllal. Folyókat hasítasz a földbe.
10 at sight of you the mountains tremble. A torrent of rain descends; the ocean gives forth its roar. The sun forgets to rise,	10 Látásodra megrendülnek a hegyek, kiáradnak az örvénylő vizek, hallatja hangját a mélység, magasra emeli kezét.
11 the moon remains in its shelter, At the light of your flying arrows, at the gleam of your flashing spear.	11 Nap és hold megállnak hajlékukban, nyilaid fényességében, villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.
12 In wrath you bestride the earth, in fury you trample the nations.	12 Bosszúságodban taposod a földet, haragodban megbénítod a nemzeteket.
13 You come forth to save your people, to save your anointed one. You crush the heads of the wicked, you lay bare their bases at the neck.	13 Kivonulsz néped megszabadítására, felkentednek megszabadítására. Levered a gonosz házának tetejét, egészen a szikláig feltárod alapját.
14 You pierce with your shafts the heads of their princes whose boast would be of devouring the wretched in their lair.	14 Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét, akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem; akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.
15 You tread the sea with your steeds amid the churning of the deep waters.	15 Utat készítesz lovaidnak a tengerben, a nagy vizek iszapjában.
16 I hear, and my body trembles; at the sound, my lips quiver. Decay invades my bones, my legs tremble beneath me. I await the day of distress that will come upon the people who attack us.	16 Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm, e szóra megremegtek ajkaim. korhadás hatolt csontjaimba, megremegtek lépteim. Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján, mely eljön a minket sanyargató népre!
17 For though the fig tree blossom not nor fruit be on the vines, Though the yield of the olive fail and the terraces produce no nourishment, Though the flocks disappear from the fold and there be no herd in the stalls,	17 Mert nem virágzik majd akkor a fügefa, és nem fakad rügy a szőlőkben; elpusztul az olajfa termése, s a szántóföldek nem hoznak élelmet; kivész az akolból a juh, és nem lesz marha a jászoloknál:
18 Yet will I rejoice in the LORD and exult in my saving God.	18 én azonban örvendezem az Úrban, és vigadozom szabadító Istenemben.
19 GOD, my Lord, is my strength; he makes my feet swift as those of hinds and enables me to go upon the heights. For the leader; with stringed instruments.	19 Az Isten, az Úr az én erősségem, és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét; és felvezet engem magaslataimra. Az énekmesternek: húros hangszerre.