2 Kings 7

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elisha said: "Hear the word of the LORD! Thus says the LORD, 'At this time tomorrow a seah of fine flour will sell for a shekel, and two seahs of barley for a shekel, in the market of Samaria.'"	1 Azt mondta erre Elizeus: »Halljátok az Úr szavát: Ezt üzeni az Úr: Holnap ilyenkor egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lesz Szamaria kapujában.«
2 But the adjutant on whose arm the king leaned, answered the man of God, "Even if the LORD were to make windows in heaven, how could this happen?" "You shall see it with your own eyes," Elisha said, "but you shall not eat of it."	2 Erre azt felelte az Isten emberének az egyik főtiszt, az, akinek a kezére a király támaszkodott: »Még ha az Úr zsilipeket csinálna is az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz?« Erre ő azt mondta: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«
3 At the city gate were four lepers who were deliberating, "Why should we sit here until we die?	3 Volt mármost a kapu bejárata előtt négy poklos férfi. Ezek azt mondták egymásnak: »Mit maradjunk itt, amíg meg nem halunk?
4 If we decide to go into the city, we shall die there, for there is famine in the city. If we remain here, we shall die too. Come, let us desert to the camp of the Arameans. If they spare us, we live; if they kill us, we die."	4 Ha bemegyünk a városba, akkor is éhen halunk, ha itt maradunk, akkor is meg kell halnunk. Gyertek tehát, szökjünk át Szíria táborába: ha megkegyelmeznek nekünk, életben maradunk, ha pedig meg akarnak ölni, hát akkor meghalunk.«
5 At twilight they left for the Arameans; but when they reached the edge of the camp, no one was there.	5 Estefelé fel is kerekedtek, hogy Szíria táborába menjenek. Amikor azonban Szíria táborának széléhez jutottak, nem találtak ott senkit sem.
6 The LORD had caused the army of the Arameans to hear the sound of chariots and horses, the din of a large army, and they had reasoned among themselves, "The king of Israel has hired the kings of the Hittites and the kings of the borderlands to fight us."	6 Az Úr ugyanis harci szekereknek, lovaknak s nagy hadseregnek lármáját hallatta a szíriaiak táborában, mire azok azt mondták egymásnak: »Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hetiták s az egyiptomiak királyait s azok jönnek ránk.«
7 Then in the twilight they fled, abandoning their tents, their horses, and their asses, the whole camp just as it was, and fleeing for their lives.	7 Erre felkerekedtek s a szürkületben elfutottak s ott hagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat a táborban, s megfutamodva csak arra törekedtek, hogy életüket megmentsék.
8 After the lepers reached the edge of the camp, they went first into one tent, ate and drank, and took silver, gold, and clothing from it, and went out and hid them. Back they came into another tent, took things from it, and again went out and hid them.	8 Így tehát, amikor azok a poklosok a tábor széléhez jutottak, bementek az egyik sátorba, ettek és ittak, majd kivittek onnan ezüstöt, aranyat, ruhát és elmentek s elrejtették; aztán visszatértek egy másik sátorba s onnan szintén elhordták ezeket és elrejtették.
9 Then they said to one another: "We are not doing right. This is a day of good news, and we are keeping silent. If we wait until morning breaks, we shall be blamed. Come, let us go and inform the palace."	9 Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.«
10 They came and summoned the city gatekeepers. "We went to the camp of the Arameans," they said, "but no one was there--not a human voice, only the horses and asses tethered, and the tents just as they were left."	10 Amikor aztán eljutottak a város kapujához, elbeszélték a kapuőröknek: »Elmentünk Szíria táborába s nem találtunk ott egyetlen embert sem, csak kikötött lovakat és szamarakat s felütött sátrakat.«
11 The gatekeepers announced this and it was reported within the palace.	11 Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában.
12 Though it was night, the king got up; he said to his servants: "Let me tell you what the Arameans have done to us. Knowing that we are in famine, they have left their camp to hide in the field, hoping to take us alive and enter our city when we leave it."	12 Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’«
13 One of his servants, however, suggested: "Since those who are left in the city are no better off than all the throng that has perished, let some of us take five of the abandoned horses and send scouts to investigate."	13 Egyik szolgája erre azt felelte: »Vegyük azt az öt lovat, amely még megmaradt a városban (ennyi van csak ugyanis Izrael egész sokaságánál, mert a többi elfogyott) s küldjünk ki s akkor kipuhatolhatjuk a dolgot.«
14 They took two chariots, and horses, and the king sent them to reconnoiter the Aramean army. "Go and find out," he ordered.	14 Elő is hoztak két fogatot s a király kiküldött a szírek táborába, s ezt mondta: »Menjetek s nézzétek meg.«
15 They followed the Arameans as far as the Jordan, and the whole route was strewn with garments and other objects that the Arameans had thrown away in their haste. The messengers returned and told the king.	15 Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.
16 The people went out and plundered the camp of the Arameans; and then a seah of fine flour sold for a shekel and two seahs of barley for a shekel, as the LORD had said.	16 Erre a nép kivonult s kifosztotta a szír tábort s egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lett az Úr szava szerint.
17 The king put in charge of the gate the officer who was his adjutant; but the people trampled him to death at the gate, just as the man of God had predicted when the king visited him.	17 Közben a király azt a főtisztet rendelte a kapuhoz, akinek kezére támaszkodott. Ezt a néptömeg összetaposta a kapuban, úgyhogy meghalt, amint az Isten embere megmondta, amikor a király lement hozzá.
18 Thus was fulfilled the prophecy of the man of God to the king, "Two seahs of barley will sell for a shekel, and one seah of fine flour for a shekel at this time tomorrow at the gate of Samaria."	18 Beteljesedett tehát az Isten emberének az a szava, amelyet a királynak mondott, amikor azt mondta: »Két mérő árpa egy sékel és egy mérő lisztláng egy sékel lesz holnap ilyenkor Szamaria kapujában.«
19 The adjutant had answered the man of God, "Even if the LORD were to make windows in heaven, how could this happen?" And Elisha had replied, "You shall see it with your own eyes, but you shall not eat of it."	19 Ugyanakkor az a főtiszt azt felelte és azt mondta az Isten emberének: »Még ha zsilipeket csinálna is az Úr az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz«, s ő azt mondta neki: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«
20 And that is what happened to him, for the people trampled him to death at the gate.	20 Úgy is történt tehát vele, amint ő megjövendölte: összetaposta a nép a kapuban, úgyhogy meghalt.