2 Samuel 14

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When Joab, son of Zeruiah, observed how the king felt toward Absalom,	1 Amikor aztán Joáb, Száruja fia észrevette, hogy a király szíve ismét Absalom felé fordult,
2 he sent to Tekoa and brought from there a gifted woman, to whom he said: "Pretend to be in mourning. Put on mourning apparel and do not anoint yourself with oil, that you may appear to be a woman who has been long in mourning for a departed one.	2 elküldött Tekoába, s hozatott onnan egy eszes asszonyt, s azt mondta neki: »Színlelj gyászt, s ölts gyászruhát, s ne kend meg magadat olajjal, hogy olyan légy, mint a már hosszú ideje halottat gyászoló asszony,
3 Then go to the king and speak to him in this manner." And Joab instructed her what to say.	3 s menj be a királyhoz, s mondd neki ezt és ezt.« Azzal szájába adta Joáb a szavakat.
4 So the woman of Tekoa went to the king and fell prostrate to the ground in homage, saying, "Help, your majesty!"	4 A tekoai asszony be is ment a királyhoz, földre borult előtte és meghajtotta magát és azt mondta: »Segíts rajtam, király!«
5 The king said to her, "What do you want?" She replied: "Alas, I am a widow; my husband is dead.	5 Azt mondta erre neki a király: »Mi bajod?« Az így felelt: »Jaj! Özvegyasszony vagyok én, mert meghalt a férjem.
6 Your servant had two sons, who quarreled in the field. There being no one to part them, one of them struck his brother and killed him.	6 Volt szolgálódnak két fia, de azok összevesztek a mezőn, s nem volt senki sem, aki megfékezhette volna őket, így az egyik leütötte és megölte a másikat.
7 Then the whole clan confronted your servant and demanded: 'Give up the one who killed his brother. We must put him to death for the life of his brother whom he has slain; we must extinguish the heir also.' Thus they will quench my remaining hope and leave my husband neither name nor posterity upon the earth."	7 Most íme, felkelt az egész rokonság szolgálód ellen, s azt mondja: ‘Add ki a testvérgyilkost, hogy megölhessük meggyilkolt testvére életéért, s így eltörölhessük az örököst.’ Így akarják eloltani megmaradt szikrácskámat, hogy ne maradjon férjemnek se neve, se maradéka a földön.«
8 The king then said to the woman: "Go home. I will issue a command on your behalf."	8 Azt mondta erre a király az asszonynak: »Eredj házadba, majd intézkedem ügyedben!«
9 The woman of Tekoa answered him, "Let me and my family be to blame, my lord king; you and your throne are innocent."	9 Azt mondta erre a tekoai asszony a királynak: »Rajtam, uram király, rajtam és apám házán legyen a vétek, a király és trónja mentes legyen tőle!«
10 Then the king said, "If anyone says a word to you, have him brought to me, and he shall not touch you again."	10 Azt mondta erre a király: »Aki ellened szól, hozd csak elém, s többé nem nyúl hozzád!«
11 But she went on to say, "Please, your majesty, keep in mind the LORD your God, that the avenger of blood may not go too far in destruction and that my son may not be done away with." He replied, "As the LORD lives, not a hair of your son shall fall to the ground."	11 Ám ő azt mondta: »Emlékezzék meg a király az Úrról, Istenéről, hogy ne folytathassák a vérrokonok a bosszút és semmiképp se ölhessék meg fiamat.« Ő tehát azt mondta: »Az Úr életére mondom, hogy fiad haja szála sem esik a földre!«
12 The woman continued, "Please let your servant say still another word to my lord the king." He replied, "Speak."	12 Azt mondta ekkor az asszony: »Hadd szóljon szolgálód még egy szót uramhoz, a királyhoz.« Ő azt mondta: »Szólj!«
13 So the woman said: "Why, then, do you think of this same kind of thing against the people of God? In pronouncing as he has, the king shows himself guilty, for not bringing back his own banished son.	13 Azt mondta erre az asszony: »Miért gondoltál te ehhez hasonló dolgot Isten népe ellen, s miért határozta a király azt, hogy vétkezik és nem hozatja vissza azt, akit eltaszított?
14 We must indeed die; we are then like water that is poured out on the ground and cannot be gathered up. Yet, though God does not bring back life, he does take thought how not to banish anyone from him.	14 Mindnyájan meghalunk, s olyanok vagyunk, mint a víz, amely befolyik a földbe, s vissza nem tér, s Isten nem akarja senkinek a vesztét, hanem az a gondolata, hogy ne vesszen el egészen az eltaszított sem.
15 And now, if I have presumed to speak of this matter to your majesty, it is because the people have given me cause to fear. And so your servant thought: 'Let me speak to the king. Perhaps he will grant the petition of his maidservant.	15 Nos, tehát azért jöttem ide, hogy ezt elmondjam uramnak, a királynak a nép jelenlétében. Azt mondta ugyanis magában szolgálód: Szólok a királynak, hátha megteszi szolgálója szavát. –
16 For the king must surely consent to free his servant from the grasp of one who would seek to destroy me and my son as well from God's inheritance.'"	16 A király meg is hallgatott és megszabadította szolgálóját mindazoknak a kezéből, akik el akarnak törölni engem, s velem fiamat az Isten örökségéből.
17 And the woman concluded: "Let the word of my lord the king provide a resting place; indeed, my lord the king is like an angel of God, evaluating good and bad. The LORD your God be with you."	17 Hadd kérje tehát szolgálód, hogy úgy hasson uramnak, a királynak szava, mint az áldozat, hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok, s azért az Úr, a te Istened, veled van.«
18 The king answered the woman, "Now do not conceal from me anything I may ask you!" The woman said, "Let my lord the king speak."	18 A király azt felelte erre az asszonynak: »Ne titkold el előlem azt, amit kérdezek.« Azt mondta erre neki az asszony: »Szólj, uram király!«
19 So the king asked, "Is Joab involved with you in all this?" And the woman answered: "As you live, my lord the king, it is just as your majesty has said, and not otherwise. It was your servant Joab who instructed me and told your servant all these things she was to say.	19 Azt mondta erre a király: »Nem Joáb keze van-e veled mindebben?« Az asszony ezt válaszolta: »Életed üdvösségére mondom, uram király, hogy sem balra, sem jobbra nem tér el az igazságtól semmi sem, amit uram, a király mondott, mert valóban szolgád, Joáb parancsolta ezt nekem, s ő adta szolgálód szájába mindezeket a szavakat.
20 Your servant Joab did this to come at the issue in a roundabout way. But my lord is as wise as an angel of God, so that he knows all things on earth."	20 Hogy e képes beszédre térjek, szolgád, Joáb parancsolta, te azonban, uram király, olyan bölcs vagy, mint amilyen bölcs Isten angyala, s így mindent megértesz a földön.«
21 Then the king said to Joab: "I hereby grant this request. Go, therefore, and bring back young Absalom."	21 Azt mondta erre a király Joábnak: »Íme, megengesztelődöm, s megteszem szavadat: eredj tehát, s hívd vissza az ifjút, Absalomot.«
22 Falling prostrate to the ground in homage and blessing the king, Joab said, "This day I know that I am in good favor with you, my lord the king, since the king has granted the request of his servant."	22 Joáb erre arcával a földre borult, meghajtotta magát, s áldotta a királyt. Aztán azt mondta Joáb: »Ma ismerte meg szolgád, hogy kegyelmet találtam szemedben, uram király, mert megtetted szolgád szavát.«
23 Joab then went off to Geshur and brought Absalom to Jerusalem.	23 Joáb fel is kerekedett és elment Gessúrba és elhozta Absalomot Jeruzsálembe.
24 But the king said, "Let him go to his own house; he shall not appear before me." So Absalom went off to his house and did not appear before the king.	24 Ám a király azt mondta: »Térjen vissza házába, de az én színem elé ne kerüljön.« Absalom tehát visszatért házába, s nem kerülhetett a király színe elé.
25 In all Israel there was not a man who could so be praised for his beauty as Absalom, who was without blemish from the sole of his foot to the crown of his head.	25 Egész Izraelben nem volt olyan szép és csinos ember, mint Absalom: tetőtől talpig nem volt benne semmi hiba.
26 When he shaved his head--which he used to do at the end of every year, because his hair became too heavy for him--the hair weighed two hundred shekels according to the royal standard.	26 Amikor levágatta haját (esztendőnként megnyiratkozott ugyanis, mert nehéz volt a haja), fejének haja kétszáz sékelt nyomott, a közönséges súlyegység szerint.
27 Absalom had three sons born to him, besides a daughter named Tamar, who was a beautiful woman.	27 Absalomnak három fia és egy Támár nevű, szép termetű lánya született.
28 Absalom lived in Jerusalem for two years without appearing before the king.	28 Két esztendőt töltött Absalom Jeruzsálemben, de csak nem kerülhetett a király színe elé.
29 Then he summoned Joab to send him to the king, but Joab would not come to him. Although he summoned him a second time, Joab refused to come.	29 Elküldött tehát Joábhoz, hogy azt a királyhoz küldje, de az nem akart eljönni hozzá. Amikor másodszor is elküldött, s akkor sem akart eljönni hozzá,
30 He therefore instructed his servants: "You see Joab's field that borders mine, on which he has barley. Go, set it on fire." And so Absalom's servants set the field on fire. Joab's farmhands came to him with torn garments and reported to him what had been done.	30 azt mondta szolgáinak: »Tudjátok, hogy Joáb szántója az én szántóm mellett van, s árpavetés van rajta. Nos menjetek és borítsátok lángba.« Erre Absalom szolgái lángba borították Joáb vetését. Erre Joáb szolgái megszaggatták ruháikat, s elmentek urukhoz és azt mondták: »Absalom szolgái lángba borították a szántó egyik részét.«
31 At this, Joab went to Absalom in his house and asked him, "Why have your servants set my field on fire?"	31 Joáb erre felkerekedett, s elment Absalomhoz a házába, és azt mondta: »Miért borították lángba szolgáid vetésemet?«
32 Absalom answered Joab: "I was summoning you to come here, that I may send you to the king to say: 'Why did I come back from Geshur? I would be better off if I were still there!' Now, let me appear before the king. If I am guilty, let him put me to death."	32 Absalom erre azt felelte Joábnak: »Küldtem hozzád és kértelek, hogy jöjj hozzám, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy mondd neki: ‘Miért jöttem vissza Gessúrból? Jobb volt nekem ott lennem!’ Azt kérem tehát, hadd kerüljek a király színe elé, ha pedig eszében tartja vétkemet, ölessen meg.«
33 Joab went to the king and reported this. The king then called Absalom, who came to him and in homage fell on his face to the ground before the king. Then the king kissed him.	33 Joáb be is ment a királyhoz és elmondott neki mindent. Erre ő elhívatta Absalomot. Az bement a királyhoz, leborult előtte a földre, s a király megcsókolta Absalomot.