Genesis 43

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now the famine in the land grew more severe.	1 Közben az éhínség egyre súlyosabb lett az egész vidéken.
2 So when they had used up all the rations they had brought from Egypt, their father said to them, "Go back and procure us a little more food."	2 Amikor tehát elfogyasztották az élelmet, amelyet Egyiptomból hoztak, Jákob így szólt a fiaihoz: »Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget!«
3 But Judah replied: "The man strictly warned us, 'You shall not appear in my presence unless your brother is with you.'	3 Júda azt felelte: »Meghagyta nékünk az az ember, és esküvel is megerősítette, hogy ‘ne kerüljetek a színem elé, ha el nem hozzátok magatokkal legkisebb öcséteket!’
4 If you are willing to let our brother go with us, we will go down to procure food for you.	4 Ha tehát el akarod őt engedni velünk, akkor elmegyünk ismét, és megvesszük neked, amire szükség van.
5 But if you are not willing, we will not go down, because the man told us, 'You shall not appear in my presence unless your brother is with you.'"	5 Ha azonban nem akarod, nem megyünk, mert az az ember, mint ahogy már sokszor mondtuk, meghagyta nekünk: ‘Ne kerüljetek a színem elé legkisebb öcsétek nélkül!’«
6 Israel demanded, "Why did you bring this trouble on me by telling the man that you had another brother?"	6 Izrael azt felelte nekik: »Hogy bajt szerezzetek vele nekem, azért mondtátok el neki, hogy van még egy öcsétek.«
7 They answered: "The man kept asking about ourselves and our family: 'Is your father still living? Do you have another brother?' We had to answer his questions. How could we know that he would say, 'Bring your brother down here'?"	7 Ám azok azt felelték: »Az az ember kérdezett ki sorban nemzetségünkről: hogy él-e az apánk, hogy van-e még testvérünk. Ezért feleltünk mi neki annak megfelelően, amit kérdezett. Tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: ‘Hozzátok el magatokkal öcséteket?’«
8 Then Judah urged his father Israel: "Let the boy go with me, that we may be off and on our way if you and we and our children are to keep from starving to death.	8 Júda ekkor így szólt az apjához, Izraelhez: »Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink!
9 I myself will stand surety for him. You can hold me responsible for him. If I fail to bring him back, to set him in your presence, you can hold it against me forever.	9 Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon! Ha vissza nem hozom és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre!
10 Had we not dilly-dallied, we could have been there and back twice by now!"	10 Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna!«
11 Their father Israel then told them: "If it must be so, then do this: Put some of the land's best products in your baggage and take them down to the man as gifts: some balm and honey, gum and resin, and pistachios and almonds.	11 Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: »Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát!
12 Also take extra money along, for you must return the amount that was put back in the mouths of your bags; it may have been a mistake.	12 Pénzt meg kétannyit vigyetek magatokkal! Azt is vigyétek vissza, amit a zsákotokban találtatok, hátha tévedés történt!
13 Take your brother, too, and be off on your way back to the man.	13 Aztán vigyétek öcséteket is, és menjetek el ahhoz az emberhez!
14 May God Almighty dispose the man to be merciful toward you, so that he may let your other brother go, as well as Benjamin. As for me, if I am to suffer bereavement, I shall suffer it."	14 Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörületessé hozzátok, hogy visszabocsássa veletek fogságban levő testvéreteket, és ezt a Benjamint is. Én magam meg így maradok, elárvultan, gyermek nélkül!«
15 So the men got the gifts, took double the amount of money with them, and, accompanied by Benjamin, were off on their way down to Egypt to present themselves to Joseph.	15 Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak.
16 When Joseph saw Benjamin with them, he told his head steward, "Take these men into the house, and have an animal slaughtered and prepared, for they are to dine with me at noon."	16 Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: »Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!«
17 Doing as Joseph had ordered, the steward conducted the men to Joseph's house.	17 Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába.
18 But on being led to his house, they became apprehensive. "It must be," they thought, "on account of the money put back in our bags the first time, that we are taken inside; they want to use it as a pretext to attack us and take our donkeys and seize us as slaves."	18 Azok pedig megrettentek ott, és azt mondták egymásnak: »Bizonyosan a pénz miatt hoztak be minket ide, amelyet a múltkor visszavittünk zsákjainkban, hogy hamis vád alapja legyen, és erőszakos módon rabszolgaságra vessenek minket is, szamarainkat is.«
19 So they went up to Joseph's head steward and talked to him at the entrance of the house.	19 Azért még az ajtóban a ház felügyelője elé járultak,
20 "If you please, sir," they said, "we came down here once before to procure food.	20 és azt mondták: »Kérünk, uram, hallgass meg minket! A múltkor egyszer itt voltunk már eleséget venni.
21 But when we arrived at a night's encampment and opened our bags, there was each man's money in the mouth of his bag--our money in the full amount! We have now brought it back.	21 A vásárlás után, amikor a szállásra értünk, kinyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk. Most súlyban visszahoztuk azt,
22 We have brought other money to procure food with. We do not know who put the first money in our bags."	22 sőt más pénzt is hoztunk, hogy vegyünk, amire szükségünk van. Nem tudjuk, ki tette azt a zsákjainkba!«
23 "Be at ease," he replied; "you have no need to fear. Your God and the God of your father must have put treasures in your bags for you. As for your money, I received it." With that, he led Simeon out to them.	23 Ám az így felelt: »Béke veletek, ne féljetek! Istenetek és atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. A pénzt ugyanis, amit nekem adtatok, én igazolom.« Aztán kivezette hozzájuk Simeont,
24 The steward then brought the men inside Joseph's house. He gave them water to bathe their feet, and got fodder for their donkeys.	24 és bevitte őket a házba. Vizet hozott, hogy mossák meg a lábukat, és abrakot adott szamaraiknak.
25 Then they set out their gifts to await Joseph's arrival at noon, for they had heard that they were to dine there.	25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni.
26 When Joseph came home, they presented him with the gifts they had brought inside, while they bowed down before him to the ground.	26 Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte.
27 After inquiring how they were, he asked them, "And how is your aged father, of whom you spoke? Is he still in good health?"	27 Erre ő kegyesen köszöntötte őket, és megkérdezte tőlük: »Egészséges-e a ti idős atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?«
28 "Your servant our father is thriving and still in good health," they said, as they bowed respectfully.	28 Ők azt felelték: »Egészséges a szolgád, a mi atyánk: még életben van.« Azzal meghajtották magukat, és leborultak előtte.
29 When Joseph's eye fell on his full brother Benjamin, he asked, "Is this your youngest brother, of whom you told me?" Then he said to him, "May God be gracious to you, my boy!"	29 Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: »Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?« Aztán pedig azt mondta: »Fiam, legyen kegyes Isten irántad!«
30 With that, Joseph had to hurry out, for he was so overcome with affection for his brother that he was on the verge of tears. He went into a private room and wept there.	30 Aztán elsietett, mert megindult a szíve az öccse miatt, és kicsordultak a könnyei. Bement tehát a belső szobába, és sírt.
31 After washing his face, he reappeared and, now in control of himself, gave the order, "Serve the meal."	31 Aztán megmosta az arcát, erőt vett magán, ismét kijött, és így szólt: »Adjátok fel az étkeket!«
32 It was served separately to him, to the brothers, and to the Egyptians who partook of his board. (Egyptians may not eat with Hebrews; that is abhorrent to them.)	32 Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek – az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják –,
33 When they were seated by his directions according to their age, from the oldest to the youngest, they looked at one another in amazement;	33 leültették őket előtte: az elsőszülöttet rangja szerint, és a legfiatalabbikat is a maga kora szerint. Ezen ők nagyon elcsodálkoztak.
34 and as portions were brought to them from Joseph's table, Benjamin's portion was five times as large as anyone else's. So they drank freely and made merry with him.	34 Mindegyikük elvette a részét, amelyet tőle kapott – Benjaminnak akkora rész jutott, hogy ötször nagyobb volt, mint a többieké –, aztán ittak, és megrészegedtek vele együtt.