Wisdom 2

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For the ungodly said, reasoning with themselves, but not aright, Our life is short and tedious, and in the death of a man there is no remedy: neither was there any man known to have returned from the grave.	1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
2 For we are born at all adventure: and we shall be hereafter as though we had never been: for the breath in our nostrils is as smoke, and a little spark in the moving of our heart:	2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
3 Which being extinguished, our body shall be turned into ashes, and our spirit shall vanish as the soft air,	3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
4 And our name shall be forgotten in time, and no man shall have our works in remembrance, and our life shall pass away as the trace of a cloud, and shall be dispersed as a mist, that is driven away with the beams of the sun, and overcome with the heat thereof.	4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.
5 For our time is a very shadow that passeth away; and after our end there is no returning: for it is fast sealed, so that no man cometh again.	5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.
6 Come on therefore, let us enjoy the good things that are present: and let us speedily use the creatures like as in youth.	6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
7 Let us fill ourselves with costly wine and ointments: and let no flower of the spring pass by us:	7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!
8 Let us crown ourselves with rosebuds, before they be withered:	8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
9 Let none of us go without his part of our voluptuousness: let us leave tokens of our joyfulness in every place: for this is our portion, and our lot is this.	9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
10 Let us oppress the poor righteous man, let us not spare the widow, nor reverence the ancient gray hairs of the aged.	10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
11 Let our strength be the law of justice: for that which is feeble is found to be nothing worth.	11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!
12 Therefore let us lie in wait for the righteous; because he is not for our turn, and he is clean contrary to our doings: he upbraideth us with our offending the law, and objecteth to our infamy the transgressings of our education.	12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
13 He professeth to have the knowledge of God: and he calleth himself the child of the Lord.	13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.
14 He was made to reprove our thoughts.	14 Nézeteinknek ő a vádlója,
15 He is grievous unto us even to behold: for his life is not like other men's, his ways are of another fashion.	15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.
16 We are esteemed of him as counterfeits: he abstaineth from our ways as from filthiness: he pronounceth the end of the just to be blessed, and maketh his boast that God is his father.	16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
17 Let us see if his words be true: and let us prove what shall happen in the end of him.	17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!
18 For if the just man be the son of God, he will help him, and deliver him from the hand of his enemies.	18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.
19 Let us examine him with despitefulness and torture, that we may know his meekness, and prove his patience.	19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!
20 Let us condemn him with a shameful death: for by his own saying he shall be respected.	20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 Such things they did imagine, and were deceived: for their own wickedness hath blinded them.	21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
22 As for the mysteries of God, they kn ew them not: neither hoped they for the wages of righteousness, nor discerned a reward for blameless souls.	22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
23 For God created man to be immortal, and made him to be an image of his own eternity.	23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,
24 Nevertheless through envy of the devil came death into the world: and they that do hold of his side do find it.	24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.