Job 7

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Is there not an appointed time to man upon earth? are not his days also like the days of an hireling?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 As a servant earnestly desireth the shadow, and as an hireling looketh for the reward of his work:	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 So am I made to possess months of vanity, and wearisome nights are appointed to me.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 When I lie down, I say, When shall I arise, and the night be gone? and I am full of tossings to and fro unto the dawning of the day.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 My flesh is clothed with worms and clods of dust; my skin is broken, and become loathsome.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 My days are swifter than a weaver's shuttle, and are spent without hope.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 O remember that my life is wind: mine eye shall no more see good.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 The eye of him that hath seen me shall see me no more: thine eyes are upon me, and I am not.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 As the cloud is consumed and vanisheth away: so he that goeth down to the grave shall come up no more.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 He shall return no more to his house, neither shall his place know him any more.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Therefore I will not refrain my mouth; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Am I a sea, or a whale, that thou settest a watch over me?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 When I say, My bed shall comfort me, my couch shall ease my complaint;	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 Then thou scarest me with dreams, and terrifiest me through visions:	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 So that my soul chooseth strangling, and death rather than my life.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 I loathe it; I would not live alway: let me alone; for my days are vanity.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 What is man, that thou shouldest magnify him? and that thou shouldest set thine heart upon him?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 And that thou shouldest visit him every morning, and try him every moment?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 How long wilt thou not depart from me, nor let me alone till I swallow down my spittle?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 I have sinned; what shall I do unto thee, O thou preserver of men? why hast thou set me as a mark against thee, so that I am a burden to myself?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 And why dost thou not pardon my transgression, and take away mine iniquity? for now shall I sleep in the dust; and thou shalt seek me in the morning, but I shall not be.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«