Józsue könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Izrael fiai azonban hűtlenül megszegték a parancsot, és átok alá vetett dolgot bitoroltak. Ákán ugyanis, annak a Kárminak a fia, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia, elvett valamit az átok alá vetett dologból, miért is az Úr megharagudott Izrael fiaira.	1 Filii autem Israël prævaricati sunt mandatum, et usurpaverunt de anathemate. Nam Achan filius Charmi filii Zabdi filii Zare de tribu Juda tulit aliquid de anathemate : iratusque est Dominus contra filios Israël.
2 Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: »Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!« Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit,	2 Cumque mitteret Josue de Jericho viros contra Hai, quæ est juxta Bethaven, ad orientalem plagam oppidi Bethel, dixit eis : Ascendite, et explorate terram. Qui præcepta complentes exploraverunt Hai.
3 és amikor visszatértek, azt mondták neki: »Ne is menjen fel oda az egész nép, két- vagy háromezer ember menjen csupán, s eltörlik a várost. Miért fáradjon hiába az egész nép ilyen kevés ellenség ellen!«	3 Et reversi dixerunt ei : Non ascendat omnis populus, sed duo vel tria millia virorum pergant, et deleant civitatem : quare omnis populus frustra vexabitur contra hostes paucissimos ?
4 Felvonult tehát háromezer harcos. Ezek azonban legott meghátráltak	4 Ascenderunt ergo tria millia pugnatorum. Qui statim terga vertentes,
5 és Ái városának férfiai megverték őket, úgyhogy harminchat ember elesett közülük, aztán az ellenség a kaputól egészen Sabárimig üldözte őket, s amint a hegyoldalon menekültek, ismét megverték őket. A nép szíve megfélemlett és vízzé olvadt.	5 percussi sunt a viris urbis Hai, et corruerunt ex eis triginta sex homines : persecutique sunt eos adversarii de porta usque ad Sabarim, et ceciderunt per prona fugientes : pertimuitque cor populi, et instar aquæ liquefactum est.
6 Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére.	6 Josue vero scidit vestimenta sua, et pronus cecidit in terram coram arca Domini usque ad vesperam, tam ipse quam omnes senes Israël : miseruntque pulverem super capita sua,
7 Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!	7 et dixit Josue : Heu Domine Deus, quid voluisti traducere populum istum Jordanem fluvium, ut traderes nos in manus Amorrhæi, et perderes ? utinam ut cœpimus, mansissemus trans Jordanem.
8 Uram Isten, mit mondjak, látva, hogy Izrael meghátrál ellenségei előtt?	8 Mi Domine Deus, quid dicam, videns Israëlem hostibus suis terga vertentem ?
9 Ha ezt meghallják a kánaániak és ennek a földnek többi lakói, összegyűlnek és körülvesznek minket, s eltörlik nevünket a földről: mit fogsz tehát tenni a te nagy nevedért?«	9 Audient Chananæi, et omnes habitatores terræ, et pariter conglobati circumdabunt nos, atque delebunt nomen nostrum de terra : et quid facies magno nomini tuo ?
10 Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Kelj fel, mit fekszel arccal a földön?	10 Dixitque Dominus ad Josue : Surge : cur jaces pronus in terra ?
11 Vétkezett Izrael, s hűtlenül megszegte szövetségemet: vettek az átok alá vetett dologból, ellopták, elhazudták, s a holmijuk közé rejtették.	11 Peccavit Israël, et prævaricatus est pactum meum : tuleruntque de anathemate, et furati sunt atque mentiti, et absconderunt inter vasa sua.
12 Éppen azért Izrael nem fog tudni megállni ellenségei előtt, hanem futni fog előttük, mert beszennyezte magát az átok alá vetett dologgal. Nem is leszek mindaddig veletek, míg el nem tiporjátok azt, aki ezt a gonoszságot elkövette.	12 Nec poterit Israël stare ante hostes suos, eosque fugiet : quia pollutus est anathemate. Non ero ultra vobiscum, donec conteratis eum qui hujus sceleris reus est.
13 Kelj fel, tartass megszentelődést a néppel, s mondd nekik: Szentelődjetek meg holnapra: ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Átok alá vetett dolog van közötted, Izrael, nem fogsz tudni megállni ellenségeid előtt, míg el nem pusztul közüled az, aki ezzel a vétekkel beszennyezte magát.	13 Surge, sanctifica populum, et dic eis : Sanctificamini in crastinum : hæc enim dicit Dominus Deus Israël : Anathema in medio tui est, Israël : non poteris stare coram hostibus tuis, donec deleatur ex te qui hoc contaminatus est scelere.
14 Reggel aztán járuljatok ide törzsről törzsre valamennyien: az a törzs, amelyet a sors bűnösnek talál, járuljon ide nemzetségenként, a nemzetség házanként, a ház férfianként,	14 Accedetisque mane singuli per tribus vestras : et quamcumque tribum sors invenerit, accedet per cognationes suas, et cognatio per domos, domusque per viros.
15 s azt, aki ebben a vétekben bűnösnek bizonyul, el kell égetni minden vagyonával együtt a tűzben, mert megszegte az Úr szövetségét, s gazságot követett el Izraelben.«	15 Et quicumque ille in hoc facinore fuerit deprehensus, comburetur igni cum omni substantia sua : quoniam prævaricatus est pactum Domini, et fecit nefas in Israël.
16 Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek.	16 Surgens itaque Josue mane, applicuit Israël per tribus suas, et inventa est tribus Juda.
17 Amikor Júdát nemzetségenként felállíttatta, Szerah nemzetségét találta bűnösnek. Amikor pedig Szerahot családonként odaállította, Zábdit találta bűnösnek.	17 Quæ cum juxta familias suas esset oblata, inventa est familia Zare. Illam quoque per domos offerens, reperit Zabdi :
18 Amikor pedig ennek házából az egyes férfiakat felsorakoztatta, Ákánt találta bűnösnek, annak a Kárminak a fiát, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia.	18 cujus domum in singulos dividens viros, invenit Achan filium Charmi filii Zabdi filii Zare de tribu Juda.
19 Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: »Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el.«	19 Et ait Josue ad Achan : Fili mi, da gloriam Domino Deo Israël, et confitere, atque indica mihi quid feceris, ne abscondas.
20 Azt felelte erre Ákán Józsuénak: »Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem.	20 Responditque Achan Josue, et dixit ei : Vere ego peccavi Domino Deo Israël, et sic et sic feci.
21 Láttam ugyanis a zsákmány között egy nagyon jó, karmazsin színű köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy ötvensékeles aranyrudat. Megkívántam, elvettem, és elrejtettem a földben, a sátram közepén, és az ezüstöt a kiásott földdel befedtem.«	21 Vidi enim inter spolia pallium coccineum valde bonum, et ducentos siclos argenti, regulamque auream quinquaginta siclorum : et concupiscens abstuli, et abscondi in terra contra medium tabernaculi mei, argentumque fossa humo operui.
22 Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt.	22 Misit ergo Josue ministros : qui currentes ad tabernaculum illius, repererunt cuncta abscondita in eodem loco, et argentum simul.
23 Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé.	23 Auferentesque de tentorio, tulerunt ea ad Josue, et ad omnes filios Israël, projeceruntque ante Dominum.
24 Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját – egész Izraellel együtt – kivitte az Ákor völgybe.	24 Tollens itaque Josue Achan filium Zare, argentumque et pallium, et auream regulam, filios quoque et filias ejus, boves et asinos et oves, ipsumque tabernaculum, et cunctam supellectilem (et omnis Israël cum eo), duxerunt eos ad vallem Achor :
25 Ott azt mondta Józsue: »Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon.« Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette.	25 ubi dixit Josue : Quia turbasti nos, exturbet te Dominus in die hac. Lapidavitque eum omnis Israël : et cuncta quæ illius erant, igne consumpta sunt.
26 Aztán egy nagy rakás követ halmoztak föléje, amely megvan mind a mai napig. Erre elfordult az Úr haragja tőlük. Ezért hívják azt a helyet Ákor völgynek mindmáig.	26 Congregaveruntque super eum acervum magnum lapidum, qui permanet usque in præsentem diem. Et aversus est furor Domini ab eis. Vocatumque est nomen loci illius, vallis Achor, usque hodie.