Evangélium Lukács szerint 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.	1 Appropinquabat autem dies festus azymorum, qui dicitur Pascha :
2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.	2 et quærebant principes sacerdotum, et scribæ, quomodo Jesum interficerent : timebant vero plebem.
3 Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.	3 Intravit autem Satanas in Judam, qui cognominabatur Iscariotes, unum de duodecim :
4 Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.	4 et abiit, et locutus est cum principibus sacerdotum, et magistratibus, quemadmodum illum traderet eis.
5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.	5 Et gavisi sunt, et pacti sunt pecuniam illi dare.
6 Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.	6 Et spopondit, et quærebat opportunitatem ut traderet illum sine turbis.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.	7 Venit autem dies azymorum, in qua necesse erat occidi pascha.
8 Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«	8 Et misit Petrum et Joannem, dicens : Euntes parate nobis pascha, ut manducemus.
9 Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«	9 At illi dixerunt : Ubi vis paremus ?
10 Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,	10 Et dixit ad eos : Ecce introëuntibus vobis in civitatem occurret vobis homo quidam amphoram aquæ portans : sequimini eum in domum, in quam intrat,
11 és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’	11 et dicetis patrifamilias domus : Dicit tibi Magister : Ubi est diversorium, ubi pascha cum discipulis meis manducem ?
12 Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«	12 Et ipse ostendet vobis cœnaculum magnum stratum, et ibi parate.
13 Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.	13 Euntes autem invenerunt sicut dixit illis, et paraverunt pascha.
14 Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,	14 Et cum facta esset hora, discubuit, et duodecim apostoli cum eo.
15 és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.	15 Et ait illis : Desiderio desideravi hoc pascha manducare vobiscum, antequam patiar.
16 Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«	16 Dico enim vobis, quia ex hoc non manducabo illud, donec impleatur in regno Dei.
17 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.	17 Et accepto calice gratias egit, et dixit : Accipite, et dividite inter vos.
18 Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«	18 Dico enim vobis quod non bibam de generatione vitis donec regnum Dei veniat.
19 Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«	19 Et accepto pane gratias egit, et fregit, et dedit eis, dicens : Hoc est corpus meum, quod pro vobis datur : hoc facite in meam commemorationem.
20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.	20 Similiter et calicem, postquam cœnavit, dicens : Hic est calix novum testamentum in sanguine meo, qui pro vobis fundetur.
21 De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.	21 Verumtamen ecce manus tradentis me, mecum est in mensa.
22 Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«	22 Et quidem Filius hominis, secundum quod definitum est, vadit : verumtamen væ homini illi per quem tradetur.
23 Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?	23 Et ipsi cœperunt quærere inter se quis esset ex eis qui hoc facturus esset.
24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.	24 Facta est autem et contentio inter eos, quis eorum videretur esse major.
25 Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.	25 Dixit autem eis : Reges gentium dominantur eorum : et qui potestatem habent super eos, benefici vocantur.
26 Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.	26 Vos autem non sic : sed qui major est in vobis, fiat sicut minor : et qui præcessor est, sicut ministrator.
27 Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.	27 Nam quis major est, qui recumbit, an qui ministrat ? nonne qui recumbit ? Ego autem in medio vestrum sum, sicut qui ministrat :
28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,	28 vos autem estis, qui permansistis mecum in tentationibus meis.
29 ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,	29 Et ego dispono vobis sicut disposuit mihi Pater meus regnum,
30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.	30 ut edatis et bibatis super mensam meam in regno meo, et sedeatis super thronos judicantes duodecim tribus Israël.
31 Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,	31 Ait autem Dominus : Simon, Simon, ecce Satanas expetivit vos ut cribraret sicut triticum :
32 de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.«	32 ego autem rogavi pro te ut non deficiat fides tua : et tu aliquando conversus, confirma fratres tuos.
33 Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«	33 Qui dixit ei : Domine, tecum paratus sum et in carcerem et in mortem ire.
34 De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«	34 At ille dixit : Dico tibi, Petre, non cantabit hodie gallus, donec ter abneges nosse me. Et dixit eis :
35 Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«	35 Quando misi vos sine sacculo, et pera, et calceamentis, numquid aliquid defuit vobis ?
36 Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.	36 At illi dixerunt : Nihil. Dixit ergo eis : Sed nunc qui habet sacculum, tollat ; similiter et peram : et qui non habet, vendat tunicam suam et emat gladium.
37 Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’ . Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«	37 Dico enim vobis, quoniam adhuc hoc quod scriptum est, oportet impleri in me : Et cum iniquis deputatus est. Etenim ea quæ sunt de me finem habent.
38 Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«	38 At illi dixerunt : Domine, ecce duo gladii hic. At ille dixit eis : Satis est.
39 Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.	39 Et egressus ibat secundum consuetudinem in monte Olivarum. Secuti sunt autem illum et discipuli.
40 Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«	40 Et cum pervenisset ad locum, dixit illis : Orate ne intretis in tentationem.
41 Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:	41 Et ipse avulsus est ab eis quantum jactus est lapidis : et positis genibus orabat,
42 »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«	42 dicens : Pater, si vis, transfer calicem istum a me : verumtamen non mea voluntas, sed tua fiat.
43 Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.	43 Apparuit autem illi angelus de cælo, confortans eum. Et factus in agonia, prolixius orabat.
44 A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.	44 Et factus est sudor ejus sicut guttæ sanguinis decurrentis in terram.
45 Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.	45 Et cum surrexisset ab oratione et venisset ad discipulos suos, invenit eos dormientes præ tristitia.
46 Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«	46 Et ait illis : Quid dormitis ? surgite, orate, ne intretis in tentationem.
47 Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.	47 Adhuc eo loquente, ecce turba : et qui vocabatur Judas, unus de duodecim, antecedebat eos, et appropinquavit Jesu ut oscularetur eum.
48 Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«	48 Jesus autem dixit illi : Juda, osculo Filium hominis tradis ?
49 Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«	49 Videntes autem hi qui circa ipsum erant, quod futurum erat, dixerunt ei : Domine, si percutimus in gladio ?
50 Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.	50 Et percussit unus ex illis servum principis sacerdotum, et amputavit auriculam ejus dexteram.
51 De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.	51 Respondens autem Jesus, ait : Sinite usque huc. Et cum tetigisset auriculam ejus, sanavit eum.
52 Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.	52 Dixit autem Jesus ad eos qui venerant ad se principes sacerdotum, et magistratus templi, et seniores : Quasi ad latronem existis cum gladiis et fustibus ?
53 Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«	53 Cum quotidie vobiscum fuerim in templo, non extendistis manus in me : sed hæc est hora vestra, et potestas tenebrarum.
54 Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.	54 Comprehendentes autem eum, duxerunt ad domum principis sacerdotum : Petrus vero sequebatur a longe.
55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.	55 Accenso autem igne in medio atrii et circumsedentibus illis, erat Petrus in medio eorum.
56 Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«	56 Quem cum vidisset ancilla quædam sedentem ad lumen, et eum fuisset intuita, dixit : Et hic cum illo erat.
57 De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«	57 At ille negavit eum, dicens : Mulier, non novi illum.
58 Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«	58 Et post pusillum alius videns eum, dixit : Et tu de illis es. Petrus vero ait : O homo, non sum.
59 Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«	59 Et intervallo facto quasi horæ unius, alius quidam affirmabat, dicens : Vere et hic cum illo erat : nam et Galilæus est.
60 Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.	60 Et ait Petrus : Homo, nescio quid dicis. Et continuo, adhuc illo loquente, cantavit gallus.
61 Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«	61 Et conversus Dominus respexit Petrum, et recordatus est Petrus verbi Domini, sicut dixerat : Quia priusquam gallus cantet, ter me negabis.
62 Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.	62 Et egressus foras Petrus flevit amare.
63 A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.	63 Et viri qui tenebant illum, illudebant ei, cædentes.
64 Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«	64 Et velaverunt eum, et percutiebant faciem ejus : et interrogabant eum, dicentes : Prophetiza, quis est, qui te percussit ?
65 És egyéb szidalmakkal is illették.	65 Et alia multa blasphemantes dicebant in eum.
66 Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«	66 Et ut factus est dies, convenerunt seniores plebis, et principes sacerdotum, et scribæ, et duxerunt illum in concilium suum, dicentes : Si tu es Christus, dic nobis.
67 Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;	67 Et ait illis : Si vobis dixero, non credetis mihi :
68 ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.	68 si autem et interrogavero, non respondebitis mihi, neque dimittetis.
69 De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni« .	69 Ex hoc autem erit Filius hominis sedens a dextris virtutis Dei.
70 Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«	70 Dixerunt autem omnes : Tu ergo es Filius Dei ? Qui ait : Vos dicitis, quia ego sum.
71 Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«	71 At illi dixerunt : Quid adhuc desideramus testimonium ? ipsi enim audivimus de ore ejus.