Evangélium Márk szerint 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.	1 And he began again to teach by the sea side: and there was gathered unto him a great multitude, so that he entered into a ship, and sat in the sea; and the whole multitude was by the sea on the land.
2 Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:	2 And he taught them many things by parables, and said unto them in his doctrine,
3 »Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.	3 Hearken; Behold, there went out a sower to sow:
4 Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.	4 And it came to pass, as he sowed, some fell by the way side, and the fowls of the air came and devoured it up.
5 Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,	5 And some fell on stony ground, where it had not much earth; and immediately it sprang up, because it had no depth of earth:
6 de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.	6 But when the sun was up, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
7 Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.	7 And some fell among thorns, and the thorns grew up, and choked it, and it yielded no fruit.
8 A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«	8 And other fell on good ground, and did yield fruit that sprang up and increased; and brought forth, some thirty, and some sixty, and some an hundred.
9 Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«	9 And he said unto them, He that hath ears to hear, let him hear.
10 Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől.	10 And when he was alone, they that were about him with the twelve asked of him the parable.
11 Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,	11 And he said unto them, Unto you it is given to know the mystery of the kingdom of God: but unto them that are without, all these things are done in parables:
12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek« .	12 That seeing they may see, and not perceive; and hearing they may hear, and not understand; lest at any time they should be converted, and their sins should be forgiven them.
13 Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?	13 And he said unto them, Know ye not this parable? and how then will ye know all parables?
14 A magvető az igét veti.	14 The sower soweth the word.
15 Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.	15 And these are they by the way side, where the word is sown; but when they have heard, Satan cometh immediately, and taketh away the word that was sown in their hearts.
16 Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,	16 And these are they likewise which are sown on stony ground; who, when they have heard the word, immediately receive it with gladness;
17 de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.	17 And have no root in themselves, and so endure but for a time: afterward, when affliction or persecution ariseth for the word's sake, immediately they are offended.
18 Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,	18 And these are they which are sown among thorns; such as hear the word,
19 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.	19 And the cares of this world, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in, choke the word, and it becometh unfruitful.
20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«	20 And these are they which are sown on good ground; such as hear the word, and receive it, and bring forth fruit, some thirtyfold, some sixty, and some an hundred.
21 Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?	21 And he said unto them, Is a candle brought to be put under a bushel, or under a bed? and not to be set on a candlestick?
22 Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.	22 For there is nothing hid, which shall not be manifested; neither was any thing kept secret, but that it should come abroad.
23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«	23 If any man have ears to hear, let him hear.
24 Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.	24 And he said unto them, Take heed what ye hear: with what measure ye mete, it shall be measured to you: and unto you that hear shall more be given.
25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«	25 For he that hath, to him shall be given: and he that hath not, from him shall be taken even that which he hath.
26 Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.	26 And he said, So is the kingdom of God, as if a man should cast seed into the ground;
27 Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.	27 And should sleep, and rise night and day, and the seed should spring and grow up, he knoweth not how.
28 Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.	28 For the earth bringeth forth fruit of herself; first the blade, then the ear, after that the full corn in the ear.
29 Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás« .	29 But when the fruit is brought forth, immediately he putteth in the sickle, because the harvest is come.
30 Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?	30 And he said, Whereunto shall we liken the kingdom of God? or with what comparison shall we compare it?
31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;	31 It is like a grain of mustard seed, which, when it is sown in the earth, is less than all the seeds that be in the earth:
32 de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai .«	32 But when it is sown, it groweth up, and becometh greater than all herbs, and shooteth out great branches; so that the fowls of the air may lodge under the shadow of it.
33 Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.	33 And with many such parables spake he the word unto them, as they were able to hear it.
34 Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.	34 But without a parable spake he not unto them: and when they were alone, he expounded all things to his disciples.
35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«	35 And the same day, when the even was come, he saith unto them, Let us pass over unto the other side.
36 Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.	36 And when they had sent away the multitude, they took him even as he was in the ship. And there were also with him other little ships.
37 Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.	37 And there arose a great storm of wind, and the waves beat into the ship, so that it was now full.
38 Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?«	38 And he was in the hinder part of the ship, asleep on a pillow: and they awake him, and say unto him, Master, carest thou not that we perish?
39 Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.	39 And he arose, and rebuked the wind, and said unto the sea, Peace, be still. And the wind ceased, and there was a great calm.
40 Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«	40 And he said unto them, Why are ye so fearful? how is it that ye have no faith?
41 Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«	41 And they feared exceedingly, and said one to another, What manner of man is this, that even the wind and the sea obey him?