Számok könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán	1 Wherefore the whole multitude crying wept that night.
2 és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:	2 And all the children of Israel murmured against Moses and Aaron, saying:
3 »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?«	3 Would God that we had died in Egypt and would God we may die in this vast wilderness, and that the Lord may not bring us into this land, lest we fall by the sword, and our wives and children be led away captives. Is it not better to return into Egypt?
4 Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«	4 And they said one to another: Let us appoint a captain, and let us return into Egypt.
5 Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.	5 And when Moses and Aaron heard this, they fell down flat upon the ground before the multitude of the children of Israel.
6 Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,	6 But Josue the son of Nun, and Caleb the son of Jephone, who themselves also had viewed the land, rent their garments,
7 s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó.	7 And said to all the multitude of the children of Israel: The land which we have gone round is very good:
8 Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.	8 If the Lord be favourable, he will bring us into it, and give us a land flowing with milk and honey.
9 Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«	9 Be not rebellious against the Lord: and fear ye not the people of this land, for we are able to eat them up as bread. All aid is gone from them: the Lord is with us, fear ye not.
10 Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.	10 And when all the multitude cried out, and would have stoned them, the glory of the Lord appeared over the tabernacle of the covenant to all the children of Israel.
11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?	11 And the Lord said to Moses: How long will this people detract me? how long will they not believe me for all the signs that I have wrought before them?
12 Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«	12 I will strike them therefore with pestilence, and will consume them: but thee I will make a ruler over a great nation, and a mightier than this is.
13 Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,	13 And Moses said to the Lord: That the Egyptians, from the midst of whom thou hast brought forth this people,
14 meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –,	14 And the inhabitants of this land, (who have heard that thou, O Lord, art among this people, and art seen face to face, and thy cloud protecteth them, and thou goest before them in a pillar of a cloud by day, and in a pillar of fire by night,)
15 hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:	15 May hear that thou hast killed so great a multitude as it were one man and may say:
16 ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’	16 He could not bring the people into the land for which he had sworn, therefore did he kill them in the wilderness.
17 Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:	17 Let their the strength of the Lord be magnified, as thou hast sworn, saying:
18 ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’	18 The Lord is patient and full of mercy, taking away iniquity and wickedness, and leaving no man clear, who visitest the sins of the fathers upon the children unto the third and fourth generation.
19 Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«	19 Forgive, I beseech thee, the sins of this people, according to the greatness of thy mercy, as thou hast been merciful to them from their going out of Egypt unto this place.
20 Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint.	20 And the Lord said: I have forgiven according to thy word.
21 De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,	21 As I live: and the whole earth shall be filled with the glory of the Lord.
22 olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,	22 But yet all the men that have seen my majesty, and the signs that I have done in Egypt, and in the wilderness, and have tempted me now ten times, and have not obeyed my voice,
23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!	23 Shall not see the land for which I aware to their fathers, neither shall any one of them that hath detracted me behold it.
24 Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.	24 My servant Caleb, who being full of another spirit hath followed me, I will bring into this land which he hath gone round: and his seed shall possess it.
25 Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«	25 For the Amalecite and the Chanaanite dwell in the valleys. To morrow remove the camp, and return into the wilderness by the way of the Red Sea.
26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:	26 And the Lord spoke to Moses and Aaron, saying:
27 »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!	27 How long doth this wicked multitude murmur against me? I have heard the murmurings of the children of Israel.
28 Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.	28 Say therefore to them: As I live, saith the Lord: According as you have spoken in my hearing, so will I do to you.
29 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,	29 fin the wilderness shall your carcasses lie. All you that were numbered from twenty years old and upward, and have murmured against me,
30 be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.	30 Shall not enter into the land, over which I lifted up my bend to make you dwell therein, except Caleb the son of Jephone, and Josue the son of Nun.
31 Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.	31 But your children, of whom you said, that they should be a prey to the enemies, will I bring in: that they may see the land which you have despised.
32 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,	32 Your carcasses shall lie in the wilderness.
33 fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.	33 Your children shall wander in the desert forty years, and shall bear your fornication, until the carcasses of their fathers be consumed ill the desert,
34 Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,	34 According to the number of the forty days, wherein you viewed the land: year shall be counted for a day. And forty years you shall receive your iniquities, and shall know my revenge:
35 mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«	35 For as I have spoken, so will I do to all this wicked multitude, that hath risen up together against me: in this wilderness shall it faint away and die.
36 Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,	36 Therefore all the men, whom Moses had sent to view the land, and who at their return had made the whole multitude to murmur against him, speaking ill of the land that it was naught,
37 halál sújtotta az Úr színe előtt.	37 Died and were struck in the sight of the Lord.
38 Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.	38 But Josue .the son of Nun. and Caleb the son of Jephone lived, of all them that had gone to view the land.
39 Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.	39 And Moses spoke all these words to all the children of Israel, and the people mourned exceedingly.
40 Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.«	40 And behold rising up very early in the morning, they went up to the top of the mountain, and said: We are ready to go up to the place, of which the Lord hath spoken: for we have sinned.
41 Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!	41 And Moses said to them: Why transgress you the word of the Lord, which shall not succeed prosperously with you?
42 Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.	42 Go not up, for the Lord is not with you: lest you fall before your enemies.
43 Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.«	43 The Amalecite and the Chanaanite are before you, and by their sword you shall fall, because you would not consent to the Lord, neither will the Lord be with you.
44 Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.	44 But they being blinded went up to the top of the mountain. But the ark of the testament of the Lord and Moses departed not from the camp.
45 Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.	45 And the Amalecite came down, and the Chanaanite that dwelt in the mountain: and smiting and slaying them pursued them as far as Horma.