Joel jövendölése 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van!	1 Tocai a trombeta em Sião, dai alarme no meu monte santo! Estremeçam todos os habitantes da terra, eis que se aproxima o dia do Senhor,
2 Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!	2 dia de trevas e de escuridão, dia nublado e coberto de nuvens. Tal como a luz da aurora, derrama-se sobre os montes um povo imenso e vigoroso, como nunca houve semelhante desde o princípio, nem depois haverá outro até as épocas mais longínquas.
3 Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle.	3 Diante dele um fogo devorador; atrás, uma chama abrasadora. Diante dele a terra é um paraíso; atrás, é um deserto desolador; nada lhe escapa.
4 Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok.	4 Têm a aparência de uma tropa de cavalos, e como cavalos se precipitam:
5 Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:	5 dir-se-ia o estrondo de carros saltando sobre os cumes dos montes, ou o crepitar da chama que devora a palha, ou um formidável exército disposto em ordem de batalha.
6 színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját.	6 Diante deles tremem os povos, os rostos empalidecem;
7 Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról.	7 como valentes eles se precipitam {para o assalto}, e escalam as muralhas como guerreiros. Segue cada um o seu caminho, sem confundir suas fileiras.
8 Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük.	8 Não empurram uns aos outros, marcham cada um em seu pelotão. Abrem caminho por entre as armas, sem romper suas fileiras.
9 Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.	9 Espalham-se pela cidade, correm por cima dos muros, invadem as casas, entrando pelas janelas como ladrões.
10 Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket;	10 Diante deles treme a terra, os céus vacilam, o sol e a lua se obscurecem, as estrelas perdem o seu brilho.
11 s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el?	11 À frente do seu exército, o Senhor faz ouvir a sua voz, pois seu batalhão é imenso e poderoso para executar sua palavra. Sim, o dia do Senhor é grandioso e temível! Quem o poderá suportar?
12 »Nos tehát – mondja az Úr –, térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással.	12 Por isso, agora ainda - oráculo do Senhor -, voltai a mim de todo o vosso coração, com jejuns, lágrimas e gemidos de luto.
13 Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.«	13 Rasgai vossos corações e não vossas vestes; voltai ao Senhor vosso Deus, porque ele é bom e compassivo, longânime e indulgente, pronto a arrepender-se do castigo que inflige.
14 Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?	14 Quem sabe se ele mudará de parecer e voltará atrás, deixando após si uma bênção, ofertas e libações para o Senhor, vosso Deus?
15 Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet,	15 Tocai a trombeta em Sião: publicai o jejum, convocai a assembléia, reuni o povo;
16 gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony.	16 santificai a assembléia, agrupai os anciãos, congregai as crianças e os meninos de peito; saia o recém-casado de seus aposentos, e a esposa de sua câmara nupcial.
17 Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: »Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!« Miért mondanák a népek között: »Hol van az ő Istenük?«	17 Chorem os sacerdotes, servos do Senhor, entre o pórtico e o altar, e digam: Tende piedade de vosso povo, Senhor, não entregueis à ignomínia vossa herança, para que não se torne ela o escárnio dos pagãos! Por que diriam eles: onde está o seu Deus?
18 Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.	18 O Senhor afeiçoou-se à sua terra, teve compaixão de seu povo;
19 És így felelt az Úr népének: »Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának.	19 o Senhor respondeu ao seu povo: Vou mandar-vos trigo, vinho e óleo, e deles sereis fartos, e não vos farei mais objeto de opróbrio diante dos pagãos.
20 És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előőrsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett.	20 Afastarei de vós aquele que vem do norte, e lançá-lo-ei para uma terra árida e deserta, sua vanguarda para o mar oriental, e sua retaguarda para o mar ocidental. Exalar-se-á um mau cheiro dali, um cheiro de podridão {porque ele fez grandes coisas!}
21 Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!	21 Não temas, terra, estremece de alegria e de júbilo, porque o Senhor fez grandes coisas.
22 Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését.	22 Não temais, animais dos campos, porque as pastagens do deserto reverdecerão, as árvores darão seu fruto, a figueira e a vinha produzirão abundantemente.
23 Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.	23 Alegrai-vos, filhos de Sião, e rejubilai no Senhor, vosso Deus, porque ele vos dá as chuvas do outono no tempo oportuno, e faz cair chuvas copiosas sobre vós, as chuvas do outono e da primavera, como dantes.
24 És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj.	24 As eiras se encherão de trigo, os lagares transbordarão de vinho e de óleo novo.
25 És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.	25 Restituir-vos-ei as colheitas devoradas pelo gafanhoto, pelo roedor, pelo devastador e pela lagarta, {esse} meu poderoso exército que mandei contra vós.
26 Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül.	26 Comereis abundantemente e vos fartareis, e louvareis o nome do Senhor, vosso Deus, que fez maravilhas em vosso favor; e jamais meu povo será confundido.
27 Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül.«	27 Sabereis então que estou no meio de Israel, que sou o Senhor, vosso Deus, e que não há outro. E jamais meu povo será confundido.
	28 Depois disso, acontecerá que derramarei o meu Espírito sobre todo ser vivo: vossos filhos e vossas filhas profetizarão; vossos anciãos terão sonhos, e vossos jovens terão visões.
	29 Naqueles dias, derramarei também o meu Espírito sobre os escravos e as escravas.
	30 Farei aparecer prodígios no céu e na terra, sangue, fogo e turbilhões de fumo.
	31 O sol converter-se-á em trevas e a lua, em sangue, ao se aproximar o grandioso e temível dia do Senhor.
	32 Mas todo o que invocar o nome do Senhor será poupado, porque, sobre o monte Sião e em Jerusalém, haverá um resto, como o Senhor disse, e entre os sobreviventes estarão os que o Senhor tiver chamado.