Ezekiel jövendölése 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	1 Et factum est, duodecimo anno, in mense duodecimo, in una mensis : factum est verbum Domini ad me, dicens :
2 »Emberfia, zengj siralmat a fáraóról, Egyiptom királyáról és ezt mondd neki: Hasonlóvá tetted magadat a nemzetek oroszlánjához, és a tengerben levő krokodilhoz; szarvaddal ökleltél folyamaidban, lábaddal zavarossá tetted a vizet, és tapostad áramlásait.	2 Fili hominis, assume lamentum super Pharaonem regem Ægypti, et dices ad eum : Leoni gentium assimilatus es, et draconi qui est in mari : et ventilabas cornu in fluminibus tuis, et conturbabas aquas pedibus tuis, et conculcabas flumina earum.
3 Ezért így szól az Úr Isten: kiterjesztem feletted hálómat számos népnek sokasága által, és hálómmal kihúznak;	3 Propterea hæc dicit Dominus Deus : Expandam super te rete meum in multitudine populorum multorum, et extraham te in sagena mea.
4 a földre vetlek, a nyílt mezőre kidoblak; rád csődítem az ég madarait mind, és jóllakatom belőled az egész föld vadjait.	4 Et projiciam te in terram ; super faciem agri abjiciam te : et habitare faciam super te omnia volatilia cæli, et saturabo de te bestias universæ terræ.
5 Húsodat a hegyekre vetem, és gennyeddel betöltöm dombjaidat.	5 Et dabo carnes tuas super montes, et implebo colles tuos sanie tua.
6 Megöntözöm bűzös véreddel a földet a hegyek tetején, és a völgyek megtelnek veled.	6 Et irrigabo terram fœtore sanguinis tui super montes, et valles implebuntur ex te.
7 Amikor majd kialszol, betakarom az eget, és elsötétítem csillagjait; a napot befödöm felhővel, s a hold nem adja világosságát.	7 Et operiam, cum extinctus fueris, cælum, et nigrescere faciam stellas ejus : solem nube tegam, et luna non dabit lumen suum.
8 Az ég minden világítóját gyászba borítom érted, és sötétséget bocsátok földedre – mondja az Úr Isten –, amikor elhullanak sebesültjeid az ország közepén – mondja az Úr Isten. –	8 Omnia luminaria cæli mœrere faciam super te, et dabo tenebras super terram tuam, dicit Dominus Deus, cum ceciderint vulnerati tui in medio terræ, ait Dominus Deus.
9 Megszomorítom a szívét számos népnek, amikor eljuttatom romjaidat a nemzetek közé, oly országokba, amelyekről nem tudsz.	9 Et irritabo cor populorum multorum, cum induxero contritionem tuam in gentibus super terras quas nescis.
10 Döbbenetbe ejtek miattad sok népet, és királyaik szörnyű félelemben remegnek majd miattad, amikor arcuk előtt villogni kezd kardom, és mindenki hirtelen a saját életéért remeg majd romlásod napján.	10 Et stupescere faciam super te populos multos, et reges eorum horrore nimio formidabunt super te, cum volare cœperit gladius meus super facies eorum : et obstupescent repente singuli pro anima sua in die ruinæ tuæ.
11 Mert így szól az Úr Isten: Babilon királyának kardja jön rád!	11 Quia hæc dicit Dominus Deus : Gladius regis Babylonis veniet tibi.
12 Sokaságodat a földre terítem a hősök kardjával; ezek a nemzetek mind legyőzhetetlenek, és semmivé teszik Egyiptom kevélységét, és szétszórják sokaságát.	12 In gladiis fortium dejiciam multitudinem tuam : inexpugnabiles omnes gentes hæ, et vastabunt superbiam Ægypti, et dissipabitur multitudo ejus.
13 Kiirtom minden állatát, mely a sok víz mellett lakott; nem zavarja fel többé azokat ember lába, sem állat körme nem kavarja fel.	13 Et perdam omnia jumenta ejus, quæ erant super aquas plurimas : et non conturbabit eas pes hominis ultra, neque ungula jumentorum turbabit eas.
14 Akkor majd igen tisztává teszem vizeiket, és folyóit úgy ömlesztem, mint az olajat – mondja az Úr Isten –,	14 Tunc purissimas reddam aquas eorum, et flumina eorum quasi oleum adducam, ait Dominus Deus,
15 amikor sivataggá teszem Egyiptom földjét, az országot pedig elhagyja az, ami betölti, amikor majd megverem valamennyi lakóját, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!	15 cum dedero terram Ægypti desolatam : deseretur autem terra a plenitudine sua quando percussero omnes habitatores ejus : et scient quia ego Dominus.
16 Gyászének ez, és mint gyászdalt éneklik majd. A nemzetek leányai éneklik, Egyiptomról és sokaságáról éneklik« – úgymond az Úr Isten.	16 Planctus est, et plangent eum : filiæ gentium plangent eum : super Ægyptum et super multitudinem ejus plangent eum, ait Dominus Deus.
17 Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	17 Et factum est in duodecimo anno, in quintadecima mensis : factum est verbum Domini ad me, dicens :
18 »Emberfia, énekelj gyászdalt Egyiptom sokaságáról, és vond le őt magát s a hatalmas nemzetek leányait a föld legmélyére, azokhoz, akik leszálltak a verembe.	18 Fili hominis, cane lugubre super multitudinem Ægypti : et detrahe eam ipsam, et filias gentium robustarum, ad terram ultimam, cum his qui descendunt in lacum.
19 Kinél vagy te szebb? Szállj le, és pihenj a körülmetéletlenek között!	19 Quo pulchrior es ? descende, et dormi cum incircumcisis.
20 Azok közé hullanak majd, akiket a kard ölt meg; a kard már át van adva, lerántják őt és egész népét!	20 In medio interfectorum gladio cadent ; gladius datus est : attraxerunt eam et omnes populos ejus.
21 Beszélnek vele a legerősebb vitézek az alvilág közepéből, akik az ő segítőivel együtt leszálltak, és pihennek a körülmetéletlenek, a kard által megöltek.	21 Loquentur ei potentissimi robustorum de medio inferni, qui cum auxiliatoribus ejus descenderunt, et dormierunt incircumcisi interfecti gladio.
22 Ott van Asszúr és annak egész sokasága, körülötte vannak sírjaik; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el.	22 Ibi Assur, et omnis multitudo ejus : in circuitu illius sepulchra ejus, omnes interfecti, et qui ceciderunt gladio.
23 A verem legmélyén vannak sírjaik, és sokasága sírjai körül van; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, akik egykor rettegésbe ejtették az élők földjét.	23 Quorum data sunt sepulchra in novissimis laci, et facta est multitudo ejus per gyrum sepulchri ejus : universi interfecti, cadentesque gladio, qui dederant quondam formidinem in terra viventium.
24 Ott van Élám és annak egész sokasága az ő sírja körül; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, és körülmetéletlenül szálltak le a föld legmélyére, akik rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.	24 Ibi Ælam, et omnis multitudo ejus per gyrum sepulchri sui : omnes hi interfecti, ruentesque gladio, qui descenderunt incircumcisi ad terram ultimam ; qui posuerunt terrorem suum in terra viventium, et portaverunt ignominiam suam cum his qui descendunt in lacum.
25 A megöltek közé helyezték nyugvó ágyát összes népével együtt; körülötte vannak sírjaik; mind körülmetéletlenek ők, a kard ölte meg őket, mert rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe; a megöltek közt van az ő helyük.	25 In medio interfectorum posuerunt cubile ejus in universis populis ejus : in circuitu ejus sepulchrum illius : omnes hi incircumcisi, interfectique gladio. Dederunt enim terrorem suum in terra viventium, et portaverunt ignominiam suam cum his qui descendunt in lacum : in medio interfectorum positi sunt.
26 Ott van Mesek és Tubál és annak egész sokasága; körülötte vannak sírjai; mind körülmetéletlenek ők és meg vannak ölve, kard által estek el, mert rettegésbe ejtették az élők földjét.	26 Ibi Mosoch et Thubal, et omnis multitudo ejus : in circuitu ejus sepulchra illius : omnes hi incircumcisi, interfectique et cadentes gladio, quia dederunt formidinem suam in terra viventium.
27 Nem azokkal a hősökkel pihennek ők, akik a hajdankorban estek el, akik fegyvereikkel szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat; mert csontjukban van a gonoszságuk, mert rettegésére voltak a hősöknek az élők földjén.	27 Et non dormient cum fortibus, cadentibusque, et incircumcisis, qui descenderunt ad infernum cum armis suis, et posuerunt gladios suos sub capitibus suis, et fuerunt iniquitates eorum in ossibus eorum : quia terror fortium facti sunt in terra viventium.
28 Tehát téged is a körülmetéletlenek közt tipornak majd össze, és azok között pihensz, akiket a kard ölt meg.	28 Et tu ergo in medio incircumcisorum contereris, et dormies cum interfectis gladio.
29 Ott van Edom, annak királyai és minden fejedelme. Seregükkel együtt azok közé jutottak, akiket megölt a kard; a körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.	29 Ibi Idumæa, et reges ejus, et omnes duces ejus, qui dati sunt cum exercitu suo cum interfectis gladio, et qui cum incircumcisis dormierunt, et cum his qui descendunt in lacum.
30 Ott van Észak összes fejedelme és a szidoniak mind, letaszították őket a megöltekhez; remegnek és megszégyenülnek erejükben. Körülmetéletlenül pihennek azok között, akiket megölt a kard, és gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.	30 Ibi principes aquilonis omnes, et universi venatores, qui deducti sunt cum interfectis, paventes, et in sua fortitudine confusi : qui dormierunt incircumcisi cum interfectis gladio, et portaverunt confusionem suam cum his qui descendunt in lacum.
31 Meglátja majd ezeket a fáraó, és megvigasztalódik egész sokaságán, amelyet megölt a kard – a fáraó és egész hadserege –, mondja az Úr Isten. –	31 Vidit eos Pharao, et consolatus est super universa multitudine sua, quæ interfecta est gladio : Pharao, et omnis exercitus ejus, ait Dominus Deus.
32 Mert az én félelmemet adom az élők földjére, s a körülmetéletlenek közt pihen majd, azok között, akiket megölt a kard – a fáraó és egész sokasága« – mondja az Úr Isten.	32 Quia dedi terrorem meum in terra viventium, et dormivit in medio incircumcisorum cum interfectis gladio : Pharao, et omnis multitudo ejus, ait Dominus Deus.