Jeremiás könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Igaz vagy, Uram, ha vitatkozom is veled; mégis hadd folytassak pert veled! Miért sikeres az istentelenek útja? Nyugodtan élnek mind a hűtlenül elpártolók.	1 Prepravedan si, Jahve, da bih se mogao s tobom parbiti. Samo bih jedno s tobom raspravio: Zašto je put zlikovaca uspješan? Zašto podmuklice uživaju mir?
2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak; közel vagy a szájukhoz, de távol a veséjüktől.	2 Ti si ih posadio, i oni se ukorijeniše, rastu i plod donose. Al’ si bliz samo ustima njihovim, a daleko im od srca.
3 Te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megvizsgáltad, hogy szívem veled van. Különítsd el őket, mint juhokat a levágásra, és jelöld meg őket a leölés napjára!	3 No ti, Jahve, mene poznaješ i vidiš; ispitao si srce moje, ono je s tobom. Odvedi ih kao jagnjad na klanje, sačuvaj ih za dan pokolja.
4 Meddig fog még gyászolni a föld, és lesz száraz az egész mező füve? A rajta lakók gonoszsága miatt eltűnt állat és madár; mert azt mondták: »Nem fogja meglátni végünket!«	4 Dokle će zemlja tugovati, dokle će trava na svem polju sahnuti? Zbog opačine njezinih stanovnika ugiba stoka i ptice! Jer govore: »Bog ne vidi naših putova.«
5 »Ha gyalogosokkal futottál, mégis kifárasztottak, hogyan fogsz versenyezni a lovakkal? Békés földön biztonságban érzed ugyan magad, de mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?	5 Ako s pješacima trčeći sustaješ, kako ćeš se s konjima utrkivati? Kad ni u mirnoj zemlji nemaš uzdanja, kako ćeš onda kroz guštare jordanske?
6 Bizony, még testvéreid és atyád háza is, még ők is hűtlenek lettek hozzád, még ők is teli torokkal kiáltoznak mögötted. Ne higgy nekik, még ha jót mondanak is neked!«	6 Jer su i braća tvoja i obitelj tvoja licemjerni prema tebi! I oni te iza leđa ocrnjuju na sva usta. Ne vjeruj im kad ti zbore umilno.
7 »Elhagytam házamat, elvetettem örökségemet; átadtam lelkem kedvesét ellenségeinek kezébe.	7 Ostavih dom svoj, napustih baštinu svoju; miljenicu srca svoga dadoh u ruke dušmana njenih.
8 Olyan lett hozzám örökségem, mint oroszlán az erdőben: kieresztette ellenem hangját, ezért meggyűlöltem őt.	8 Baština moja postade za me kao lav u šumi. Zarikao je na me, zato ga zamrzih.
9 Vajon tarka madár az én örökségem, melyet madarak fognak körül? Gyertek, gyűljetek össze, mezei vadak mind, jöjjetek enni!	9 Zar je baština moja šarena ptica oko koje odasvud druge slijeću? Hajde, skupite se, sve divlje zvijeri, dođite žderati.
10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, eltiporták osztályrészemet; drága osztályrészemet puszta sivataggá tették.	10 Mnogi pastiri opustošiše moj vinograd, zgaziše nasljedstvo moje; dragu mi baštinu pretvoriše u golu pustinju,
11 Pusztává tették, gyászol előttem pusztaságként; elpusztult az egész ország, mert nincs senki, aki szívére venné.«	11 pretvoriše u pustoš, žalosna je pustoš preda mnom. Sva je zemlja pusta jer nikog u srce ne dira.
12 Minden kopár dombra a sivatagban pusztítók jöttek, mert az Úr kardja emészt az ország egyik végétől az ország másik végéig; nincs békessége egyetlen testnek sem.	12 Preko svih goleti pustinjskih nagrnuše pustošnici. Jer u Jahve je mač što proždire: s jednog kraja zemlje do drugog nema mira nijednome tijelu.
13 Búzát vetettek, de tövist arattak, kimerültek, de nincs hasznuk belőle. Szégyenkezzetek termésetek miatt, az Úr izzó haragja miatt!	13 Sijahu pšenicu, a požeše trnje: iscrpli se bez koristi. Stide se uroda svoga sve zbog jarosti Jahvine.
14 Így szól az Úr minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak az örökséghez, melyet örökségül adtam népemnek, Izraelnek: »Íme, én kitépem őket földjükből, és Júda házát is kitépem közülük.	14 Ovako govori Jahve: »Sve zle susjede svoje, koji su dirnuli u baštinu što sam je dao narodu svome Izraelu, ja ću iščupati iz zemlje njihove. Ali dom Judin iščupat ću iz njih.
15 De ez történik majd: miután kitéptem őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszaviszem őket, mindegyiket a maga örökségébe és mindegyiket a maga földjére.	15 A kad ih iščupam, ponovo ću im se smilovati i povesti natrag, svakoga na baštinu i zemlju njegovu.
16 Ez történik: ha majd jól megtanulják népem útjait, úgyhogy az én nevemre esküsznek: ‘Él az Úr!’ – ahogy megtanították népemet Baálra esküdni –, akkor felépülnek népem között.	16 Pa ako doista nauče putove naroda mojega i stanu se zaklinjati imenom mojim – ‘Živoga mi Jahve’ – kao što su učili moj narod da se zaklinje Baalom, tada će se opet nastaniti usred naroda moga.
17 De ha nem hallgatják meg, gyökerestül kitépem és elpusztítom azt a nemzetet« – mondja az Úr.	17 Ako pak ne poslušaju, onda ću takav narod potpuno iščupati i zatrti« – riječ je Jahvina.