Izajás könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Szólt az Úr hozzám: »Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!«	1 Et dixit Dominus ad me : Sume tibi librum grandem, et scribe in eo stylo hominis : Velociter spolia detrahe, cito prædare.
2 Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát.	2 Et adhibui mihi testes fideles, Uriam sacerdotem, et Zachariam, filium Barachiæ :
3 Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz!	3 et accessi ad prophetissam, et concepit, et peperit filium. Et dixit Dominus ad me : Voca nomen ejus : Accelera spolia detrahere ; Festina prædari :
4 Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: ‘Apám’ és ‘Anyám’, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.«	4 quia antequam sciat puer vocare patrem suum et matrem suam, auferetur fortitudo Damasci, et spolia Samariæ, coram rege Assyriorum.
5 Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:	5 Et adjecit Dominus loqui ad me adhuc, dicens :
6 »Mivel ez a nép megvetette a Síloénak csöndesen folydogáló vizét, s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,	6 Pro eo quod abjecit populus iste aquas Siloë, quæ vadunt cum silentio, et assumpsit magis Rasin, et filium Romeliæ :
7 azért, íme, az Úr rájuk hozza a Folyam hatalmas és nagy vizét: Asszíria királyát és annak minden dicsőségét; s az átlépi mindenütt medrét, és elárasztja egész partját;	7 propter hoc ecce Dominus adducet super eos aquas fluminis fortes et multas, regem Assyriorum, et omnem gloriam ejus, et ascendet super omnes rivos ejus, et fluet super universas ripas ejus ;
8 áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik, egészen nyakig ér. Kiterjeszti szárnyát, mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!«	8 et ibit per Judam, inundans, et transiens : usque ad collum veniet. Et erit extensio alarum ejus implens latitudinem terræ tuæ, o Emmanuel !
9 Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok: övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni, övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!	9 Congregamini, populi, et vincimini ; et audite, universæ procul terræ : confortamini, et vincimini ; accingite vos, et vincimini.
10 Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul; szóljatok csak szót, úgysem valósul meg, mert velünk az Isten!	10 Inite consilium, et dissipabitur ; loquimini verbum, et non fiet : quia nobiscum Deus.
11 Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:	11 Hæc enim ait Dominus ad me : Sicut in manu forti erudivit me, ne irem in via populi hujus, dicens :
12 »Ne mondjatok összeesküvésnek semmit, amit ez a nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!«	12 Non dicatis : Conjuratio ; omnia enim quæ loquitur populus iste, conjuratio est : et timorem ejus ne timeatis, neque paveatis.
13 A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek, és tőle rettegjetek!	13 Dominum exercituum ipsum sanctificate ; ipse pavor vester, et ipse terror vester :
14 Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.	14 et erit vobis in sanctificationem ; in lapidem autem offensionis, et in petram scandali, duabus domibus Israël ; in laqueum et in ruinam habitantibus Jerusalem.
15 Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak.	15 Et offendent ex eis plurimi, et cadent, et conterentur, et irretientur, et capientur.
16 Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!	16 Liga testimonium, signa legem in discipulis meis.
17 Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek.	17 Et exspectabo Dominum qui abscondit faciem suam a domo Jacob, et præstolabor eum.
18 Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.	18 Ecce ego et pueri mei quos dedit mihi Dominus in signum, et in portentum Israël a Domino exercituum, qui habitat in monte Sion :
19 És ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?«	19 et cum dixerint ad vos : Quærite a pythonibus et a divinis qui strident in incantationibus suis : numquid non populus a Deo suo requiret, pro vivis a mortuis ?
20 utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala.	20 ad legem magis et ad testimonium. Quod si non dixerint juxta verbum hoc, non erit eis matutina lux.
21 Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz,	21 Et transibit per eam, corruet, et esuriet ; et cum esurierit, irascetur. Et maledicet regi suo, et Deo suo, et suscipiet sursum,
22 majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva.	22 et ad terram intuebitur ; et ecce tribulatio et tenebræ, dissolutio et angustia, et caligo persequens, et non poterit avolare de angustia sua.
23 De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.