Izajás könyve 6
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBLES DES PEUPLES |
---|---|
1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. | 1 L’année de la mort du roi Ozias, je vis le Seigneur assis sur un trône haut et surélevé; les pans de son manteau remplissaient le Sanctuaire. |
2 Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. | 2 Des séraphins se tenaient au-dessus de lui; chacun d’eux avait six ailes; de deux ailes ils se couvraient la face, de deux ailes ils se couvraient les pieds, de deux ailes ils volaient. |
3 Az egyik így kiáltott a másiknak: »Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!« | 3 Ils se criaient l’un à l’autre: “Saint, saint, saint, Yahvé Sabaot! Toute la terre est remplie de sa Gloire.” |
4 Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel. | 4 Cette acclamation faisait trembler les poteaux du portail: le Temple se remplit de fumée. |
5 Ekkor így szóltam: »Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!« | 5 Alors je dis: “Malheur à moi, je suis perdu! Oui, je suis un homme aux lèvres impures, je vis au milieu d’un peuple aux lèvres impures, et mes yeux ont vu le roi, Yahvé Sabaot!” |
6 Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. | 6 L’un des séraphins vola vers moi. Dans sa main il tenait un charbon ardent qu’il avait pris sur l’autel avec des pincettes. |
7 Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: »Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.« | 7 Il me toucha la bouche et me dit: “Regarde, ce charbon a touché tes lèvres, ta faute est effacée, ton péché est pardonné.” |
8 Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Ekkor azt mondtam: »Íme, itt vagyok, engem küldj!« | 8 Alors j’entendis la voix du Seigneur: “Qui enverrai-je, disait-il, qui ira pour nous?” Je répondis: “Me voici, envoie-moi!” |
9 Erre így szólt: »Menj, és mondd ennek a népnek: ‘Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek!’ | 9 Alors le Seigneur me dit: “Va! Tu diras à ce peuple: Écoutez, écoutez donc sans comprendre! Regardez, regardez toujours sans rien voir! |
10 Tedd hájassá e nép szívét, fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le, hogy ne lásson szemével, fülével ne halljon, és szívével ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!« | 10 Tu vas endurcir le cœur de ce peuple, boucher ses oreilles et obscurcir ses yeux; que surtout ses yeux ne voient pas, que ses oreilles n’entendent pas… sinon son cœur comprendrait, il se convertirait et serait guéri.” |
11 Erre megkérdeztem: »Meddig, Uram?« Ő így szólt: »Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek, a házak emberek nélkül, és a szántóföld pusztává nem válik.« | 11 Je répondis: “Jusqu’à quand Seigneur?” Le Seigneur me dit: “Jusqu’à ce que les villes soient détruites, inhabitées, les maisons sans personne, les champs dévastés et ravagés, |
12 Eltávolítja az Úr az embereket, és teljes lesz az elhagyatottság az országban. | 12 jusqu’à ce que Yahvé en ait chassé les hommes et que la terre reste à l’abandon. |
13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi, az is csak elpusztul újra, mint a terebint és mint a tölgyfa, amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke: szent mag a törzsöke. | 13 S’il en restait encore un dixième, il serait brûlé à son tour comme la souche du térébinthe et du chêne lorsqu’ils sont abattus. De la souche, pourtant, sortira une race sainte.” |