Izajás könyve 47

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! Mert nem hívnak téged többé elpuhultnak és kényesnek.	1 Descende, sede in pulvere, virgo filia Babylon; sede in terra sine solio, filia Chaldaeorum, quia ultra non vocaberis mollis et tenera.
2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Vedd le fátyladat, emeld fel uszályodat, fedd fel combodat, kelj át folyókon!	2 Tolle molam et mole farinam; depone velum tuum, subleva stolam, revela crura, transi flumina.
3 Táruljon fel meztelenséged, és legyen láthatóvá szégyened! »Bosszút állok, és nem kímélek senkit«	3 Revelabitur ignominia tua, et videbitur opprobrium tuum. “ Ultionem capiam, nemini parcam ”,
4 – mondja a mi megváltónk, Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje.	4 dicit Redemptor noster, Dominus exercituum nomen illius, Sanctus Israel.
5 Ülj csendben, és menj a sötétbe, káldeaiak leánya, mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének!	5 Sede tacens et intra in tenebras, filia Chaldaeorum, quia non vocaberis ultra Domina regnorum.
6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregre is ráraktad súlyos igádat.	6 Iratus sum super populum meum, contaminavi hereditatem meam et dedi eos in manu tua; non posuisti eis misericordias, super senem aggravasti iugum tuum valde
7 Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!« Nem szívlelted meg ezeket, nem gondoltál a végére.	7 et dixisti: “ In sempiternum ero domina ”. Non posuisti haec super cor tuum neque recordata es novissimi tui.
8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!«	8 Et nunc audi haec, delicata, quae habitas confidenter et dicis in corde tuo: “ Ego, et praeter me non est altera, non sedebo vidua et orbitatem ignorabo”.
9 Elér majd téged mind a kettő, hirtelen, egyetlen napon: a gyermektelenség és özvegység; egy szempillantás alatt elérnek téged, hiába sok varázslatod, és varázsigéid nagy ereje.	9 Venient tibi duo haec subito in die una, orbitas et viduitas; repente venerunt super te propter multitudinem maleficiorum tuorum, propter abundantiam incantationum tuarum.
10 Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad: »Nincs senki, aki látna engem.« Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged, hogy azt mondd szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«	10 Et fiduciam habuisti in malitia tua et dixisti: “ Non est qui videat me ”. Sapientia tua et scientia tua, haec decepit te. Et dixisti in corde tuo: “ Ego, et praeter me non est altera ”.
11 Elér majd téged a baj, nem tudod elhárítani, és rád szakad a veszedelem, nem bírod elfordítani; elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás, melyet nem ismersz.	11 Veniet super te malum, et nescies avertere; et irruet super te calamitas, quam non poteris expiare; veniet super te repente miseria, quam nescies.
12 Állj elő hát varázsigéiddel és sok varázslatoddal, melyekkel ifjúkorod óta vesződtél! Hátha hasznot húzhatsz, hátha félelmet keltesz.	12 Sta cum incantationibus tuis et cum multitudine maleficiorum tuorum, in quibus laborasti ab adulescentia tua: forte poteris iuvari, forte terrebis.
13 Kimerültél sok tervedben; álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged, akik az eget vizsgálják, akik a csillagokat nézik, és tudtul adják minden újholdkor, mi történik majd veled!	13 Defecisti in multitudine consiliorum tuorum; stent et salvent te, qui metiuntur caelum, qui contemplantur sidera et annuntiant singulis noviluniis ventura tibi.
14 Íme, olyanok lettek, mint a tarló, tűz égeti el őket, nem mentik meg életüket a láng hatalmából; nem parázs az, melynél melegedhetnének, nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.	14 Ecce facti sunt quasi stipula, ignis combussit eos. Non liberabunt seipsos de manu flammae; non sunt prunae, quibus calefiant, nec focus, ut sedeant ad eum.
15 Így jársz azokkal, akikkel vesződtél, akikkel ifjúkorod óta kereskedtél; mindegyik a maga útján tévelyeg, nincs, aki megszabadítson téged.	15 Sic fiunt tibi incantatores tui, in quibuscumque laborasti ab adulescentia tua; unusquisque in via sua errat, non est qui salvet te.