Izajás könyve 43

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.	1 MA ora, così ha detto il Signore, tuo Creatore, o Giacobbe, e tuo Formatore, o Israele: Non temere; perciocchè io ti ho riscattato, io ti ho chiamato per lo tuo nome; tu sei mio.
2 Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.	2 Quando tu passerai per le acque, io sarò teco; e quando passerai per li fiumi, non ti affogheranno; quando camminerai per lo fuoco non sarai arso, e la fiamma non ti divamperà.
3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted.	3 Perciocchè io sono il Signore Iddio tuo, il Santo d’Israele, tuo Salvatore; io ho dato l’Egitto per tuo riscatto, e l’Etiopia, e Seba, in luogo tuo.
4 Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.	4 Conciossiachè tu mi sii stato caro, e pregiato, ed io ti abbia amato; io ho dati degli uomini per te, e de’ popoli per l’anima tua.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről elhozom ivadékaidat, és napnyugatról is összegyűjtelek.	5 Non temere; perciocchè io son teco; io farò venir la tua progenie di Levante, e ti raccoglierò di Ponente.
6 Azt mondom északnak: ‘Add ide!’, és délnek: ‘Ne tartsd vissza, hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;	6 Io dirò al Settentrione: Da’; ed al Mezzodì: Non divietare; adduci i miei figliuoli di lontano, e le mie figliuole dalle estremità della terra;
7 mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam!’	7 tutti quelli che si chiamano del mio Nome, e i quali io ho creati alla mia gloria, ho formati, anzi fatti;
8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és akik süketek, pedig van fülük!	8 traendo fuori il popolo ch’è cieco, benchè abbia degli occhi; e quelli che sono sordi, benchè abbiano degli orecchi.
9 Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek! Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk? Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’	9 Sieno tutte le genti radunate insieme, e raccolti i popoli; chi, d’infra loro, ha annunziato questo? e chi ci ha fatte intender le cose di prima? producano i lor testimoni, e sieno giustificati; ovvero, ascoltino eglino stessi, e dicano: Quest’è la verità.
10 Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az: előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.	10 Voi, insieme col mio Servitore, il quale io ho eletto, mi siete testimoni, dice il Signore; acciocchè sappiate, e mi crediate, ed intendiate, che io son desso; avanti me non fu formato alcun dio, e dopo me non ne sarà alcuno.
11 Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.	11 Io, io sono il Signore, e fuor di me non vi è alcun Salvatore.
12 Én hirdettem, és hoztam szabadulást, én adtam tudtul, és nem volt köztetek más. Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, hogy én Isten vagyok.	12 Io ho annunziato, e salvato, e fatto intendere; e fra voi non vi è stato alcun dio strano; e voi mi siete testimoni, dice il Signore; ed io sono Iddio.
13 Ezután is én leszek az; és nincs, aki kezemből kiragadhatna. Ha cselekszem, ki háríthatja el?«	13 Eziandio da che il giorno fu, già era io desso; e non vi è niuno che possa liberare dalla mia mano. Se io opero, chi potrà impedir l’opera mia?
14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje: »Értetek küldök Babilonba, leverem az összes zárat, és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.	14 Così ha detto il Signore, vostro Redentore, il Santo d’Israele: Per amor di voi io ho mandato contro a Babilonia, e li ho fatti tutti scendere in fuga; anche i Caldei, nelle navi di cui si gloriano.
15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok.«	15 Io sono il Signore, il vostro Santo, il Creatore d’Israele, il vostro Re.
16 Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt;	16 Così ha detto il Signore, il qual già fece una via nel mare, ed un sentiero nelle acque impetuose;
17 aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:	17 il qual fece uscire carri, e cavalli, esercito, e forza; tutti quanti furono atterrati, senza poter rilevarsi; furono estinti, furono spenti come un lucignolo.
18 »Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek!	18 Non ricordate le cose di prima, e non istate a mirare le cose antiche.
19 Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.	19 Ecco, io fo una cosa nuova, ora sarà prodotta; non la riconoscerete voi? Io metterò ancora una via nel deserto, e de’ fiumi nella solitudine.
20 Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat.	20 Le fiere della campagna, gli sciacalli, e le ulule mi glorificheranno; perciocchè io avrò messe dell’acque nel deserto, e de’ fiumi nella solitudine, per dar bere al mio popolo, al mio eletto.
21 A nép, amelyet magamnak megszereztem, dicséretemet hirdeti majd.	21 Il popolo che io m’ho formato, racconterà la mia lode
22 De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael.	22 Ma, quant’è a te, o Giacobbe, tu non mi hai invocato; ti sei tu pure affaticato per me, o Israele?
23 Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem; nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.	23 Tu non m’hai presentate le pecore de’ tuoi olocausti, e non m’hai onorato co’ tuoi sacrificii; io non t’ho tenuto in servitù intorno ad offerte, nè faticato intorno ad incenso.
24 Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel.	24 Tu non m’hai comperata con danari canna odorosa, e non m’hai inebbriato col grasso de’ tuoi sacrificii; anzi tu hai tenuto me in servitù co’ tuoi peccati, e m’hai faticato con le tue iniquità.
25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.	25 Io, io son quel che cancello i tuoi misfatti, per amor di me stesso; e non ricorderò più i tuoi peccati,
26 Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt: beszélj te, hogy igazold magad!	26 Riducimi a memoria, litighiamo insieme; narra tu le tue ragioni, acciocchè tu ti giustifichi.
27 Ősatyád vétkezett, és közbenjáróid elpártoltak tőlem.	27 Il tuo primo padre ha peccato, ed i tuoi oratori han commesso misfatto contro a me.
28 Ezért megfosztottam szentségüktől a szentély fejedelmeit; pusztulásra adtam Jákobot, és Izraelt gyalázatra.«	28 Perciò, io tratterò come profani i principi del santuario, e metterò Giacobbe in isterminio, ed Israele in obrobrii