Izajás könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.	1 Eis meu Servo que eu amparo, meu eleito ao qual dou toda a minha afeição, faço repousar sobre ele meu espírito, para que leve às nações a verdadeira religião.
2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán.	2 Ele não grita, nunca eleva a voz, não clama nas ruas.
3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.	3 Não quebrará o caniço rachado, não extinguirá a mecha que ainda fumega. Anunciará com toda a franqueza a verdadeira religião; não desanimará, nem desfalecerá,
4 Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és az ő nevében bíznak a nemzetek.	4 até que tenha estabelecido a verdadeira religião sobre a terra, e até que as ilhas desejem seus ensinamentos.
5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:	5 Eis o que diz o Senhor Deus que criou os céus e os desdobrou, que firmou a terra e toda a sua vegetação, que dá respiração a seus habitantes, e o sopro vital àqueles que pisam o solo:
6 »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává,	6 Eu, o Senhor, chamei-te realmente, eu te segurei pela mão, eu te formei e designei para ser a aliança com os povos, a luz das nações;
7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.	7 para abrir os olhos aos cegos, para tirar do cárcere os prisioneiros e da prisão aqueles que vivem nas trevas.
8 Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.	8 Eu sou o Senhor, esse é meu nome, a ninguém cederei minha glória, nem a ídolos minha honra.
9 A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.«	9 Realizaram-se os primeiros acontecimentos anunciados, eu predigo outros; antes que aconteçam, eu vo-los faço conhecer.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói!	10 Cantai ao Senhor um cântico novo, do fim do mundo entoai seus louvores; que o mar o celebre com tudo o que contém, assim como as ilhas com seus habitantes!
11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak!	11 Que o deserto e suas vilas elevem a voz, assim como os acampamentos onde habita Cedar! Que os povos de Sela clamem alegremente, que do alto das montanhas lancem suas aclamações!
12 Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék!	12 Que dêem glória ao Senhor e espalhem seu louvor pelas ilhas!
13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik.	13 Tal como um herói, o Senhor avança; como um guerreiro, ele desperta seu ardor; lança seu grito de guerra, como um herói que afronta seus inimigos.
14 »Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre.	14 Muito tempo guardei o silêncio, permaneci mudo e me contive. Mas agora grito, como mulher nas dores do parto; minha respiração se precipita.
15 Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok.	15 Vou devastar montanhas e colinas, secar toda a vegetação, transformar os cursos de água em terras áridas, e fazer secar os tanques.
16 Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket.«	16 Aos cegos farei seguir um caminho desconhecido, por atalhos desconhecidos eu os encaminharei; mudarei diante deles a escuridão em luz, e as veredas pedregosas em estradas planas. Todas essas maravilhas, eu as realizarei, não deixarei de executá-las.
17 Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak; akik így szólnak az öntött szobrokhoz: »Ti vagytok a mi isteneink.«	17 Retrocederão, cheios de vergonha, aqueles que se fiam nos ídolos, e que dizem às estátuas fundidas: Sois nosso Deus.
18 Süketek, halljatok! Vakok, nézzetek és lássatok!	18 Surdos, ouvi, cegos, olhai e vede!
19 Ki vak, ha nem az én szolgám? Ki olyan süket, mint követem, akit küldök? Ki olyan vak, mint megbízottam, és olyan vak, mint az Úr szolgája?	19 Quem é cego, senão meu servo, e surdo como o mensageiro que envio? {Quem é cego como o meu mensageiro e surdo como o servo do Senhor?}
20 Sokat láttál, de nem ügyelsz rá; nyitva van a füled, de nem hallasz.	20 Vistes muitas coisas sem lhes dar atenção, tivestes os ouvidos abertos sem escutar.
21 Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt, hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.	21 O Senhor quer, por causa de sua justiça, publicar uma lei grande e magnífica.
22 De kirabolt és kifosztott nép ez: megbilincselték a börtönökben mindnyájukat, és fogházakba dugták; prédává lettek, és nincs megmentő, zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: »Add vissza!«	22 Todavia é um povo saqueado e despojado, todos foram acorrentados nos cárceres, fizeram-nos desaparecer nas prisões; são expostos à pilhagem sem que ninguém os livre, despojam-nos, e ninguém lhes faz restituir.
23 Ki fogja fel ezt fülével közületek, ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?	23 Quem dentre vós prestará atenção a essas coisas? Quem as ouvirá pensando no futuro?
24 Ki adta zsákmányul Jákobot, és Izraelt a prédálóknak? Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.	24 Quem então entregou Jacó aos saqueadores, Israel aos depredadores? {Não é o Senhor contra quem pecamos, cujas vias não quiseram seguir, nem respeitar suas ordens}.
25 Ezért kiöntötte rá haragjának hevét és a kemény harcot; lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg, felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.	25 Então despejou sobre eles sua cólera, e as violências da guerra; esta os envolveu de chamas sem que se apercebessem, e os consumiu sem que dessem atenção.