Izajás könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Jöjjetek közel, nemzetek, hogy halljátok, és ti népek, figyeljetek! Hallja meg a föld, és ami azt betölti, a földkerekség és minden sarjadéka!	1 Accedite, gentes, ad audien dum; et populi, attendite. Audiat terra et plenitudo eius, orbis et omne germen eius.
2 Mert felgerjedt az Úr haragja minden nemzet ellen, és indulata minden seregük ellen; kiirtásra szánja és lemészároltatja őket.	2 Quia indignatio Domini super omnes gentes, et furor super universam militiam eorum: ad interitum devovit eos et dedit eos in occisionem.
3 Megöltjeiket szerteszét dobálják, holttestükből bűz száll fel, és vérüktől megolvadnak a hegyek.	3 Interfecti eorum proicientur, et de cadaveribus eorum ascendet foetor; dissolventur montes sanguine eorum.
4 Felbomlik az egek minden serege, mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és minden seregük lehull, ahogy lehull a levél a szőlőről, s ahogy lehull a fügefáról.	4 Et tabescet omnis militia caelorum, et complicabuntur sicut liber caeli, et omnis militia eorum defluet, sicut defluit folium de vinea et arida frons de ficu.
5 Mert felizzott kardom az égben, és íme, ítéletre leszáll Edomra, a népre, melyet kiirtásra szántam.	5 Quoniam inebriatus est in caelo gladius meus: ecce super Edom descendet et super populum interfectionis meae ad iudicium.
6 Az Úr kardja tele van vérrel, zsíros a hájtól, bárányok és bakok vérétől, kosok veséjének hájától. Mert áldozatot rendez az Úr Boszrában, és nagy mészárlást Edom földjén.	6 Gladius Domini repletus est sanguine, incrassatus est adipe, de sanguine agnorum et hircorum, de adipe viscerum arietum; victima enim Domini in Bosra, et interfectio magna in terra Edom.
7 Elhullanak a bivalyok velük együtt, és a tulkok a bikákkal együtt; megittasodik földjük a vértől, és poruk zsíros lesz a hájtól.	7 Cadunt bubali cum eis, iuvenci cum tauris; inebriabitur terra eorum sanguine, et humus eorum adipe pinguium,
8 Mert itt az Úr bosszújának napja, a megtorlás esztendeje, hogy elégtételt szerezzen Sionért.	8 quia dies ultionis Domini, annus retributionum ad vindicandam Sion.
9 Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, a földje pedig égő szurokká.	9 Et convertentur torrentes eius in picem, et humus eius in sulphur, et erit terra eius in picem ardentem.
10 Éjjel-nappal sohasem alszik ki, örökké felfelé száll a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz, soha többé senki sem megy át rajta.	10 Nocte et die non exstinguetur, in sempiternum ascendet fumus eius, a generatione in generationem desolabitur, in saecula saeculorum non erit transiens per eam.
11 Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. S ő kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját és a sivárság mérőónját.	11 Et possidebunt illam onocrotalus et ericius, noctua et corvus habitabunt in ea; et extendet super eam mensuram solitudinis et perpendiculum desolationis.
12 Nemesei nem lesznek, királyságot ott ki nem kiáltanak, és fejedelmei mind semmivé lesznek.	12 Nobiles eius non erunt, nec regnum proclamabunt; et omnes principes eius erunt in nihilum.
13 Palotáiban tövis nő majd, csalán és bogáncs a váraiban; sakálok lakóhelye lesz, és struccmadarak tanyája.	13 Et orientur in domibus eius spinae, urticae et paliurus in munitionibus eius; et erit cubile draconum et pascua struthionum.
14 Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, és démon kiált a társának; bizony, ott rejtőzik a boszorkány, és talál nyugvóhelyet magának.	14 Et occurrent hyaenae thoibus, et pilosus clamat ad amicum suum; ibi cubat lamia et invenit sibi requiem.
15 Ott fészkel a kígyó, és rak tojást, melengeti és kikölti azt árnyékában; bizony, ott gyűlnek össze a kányák, egyik a másik után.	15 Ibi nidificat serpens ovaque deponit et circumfodit et fovet in umbra eius; illuc congregantur milvi alter ad alterum.
16 Keressétek meg az Úr könyvében, és olvassátok el: egy sem hiányzik ezek közül, egyik sem keresi hiába a másikat; mert az Úr szája parancsolt, és az ő lelke gyűjtötte össze őket.	16 Requirite in libro Domini et legite: unum ex eis non deest, alter alterum exspectare non debet; quia os Domini praecepit, et spiritus eius ipse congregavit ea.
17 Ő vetett sorsot nekik, és keze osztotta szét azt köztük mérőzsinórral; örökre birtokba veszik, nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.	17 Et ipse misit eis sortem, et manus eius divisit terram illis in mensura; usque in aeternum possidebunt eam, in generatione et generatione habitabunt in ea.