Izajás könyve 31

¹ Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek le segítségért, lovakra hagyatkoznak, harci kocsikban bíznak, mert sok van azokból, és lovasokban, mert nagyon erősek, de nem tekintenek Izrael Szentjére, és az Urat nem keresik!

² Ő azonban bölcs: veszedelmet hoz, és szavait nem vonja vissza; felkel a gonoszok háza ellen, s a gonosztevők segítsége ellen.

³ Egyiptom ember, és nem Isten, lova test, és nem lélek; ha az Úr kinyújtja kezét, elbotlik a segítő, és elesik a megsegített, együtt vesznek el mindnyájan.

⁴ Mert így szól hozzám az Úr: »Ahogyan morog az oroszlán, és az oroszlánkölyök a zsákmánya felett, mégha szembeszáll is vele a pásztorok sokasága, hangjuktól nem retten meg, és lármájuktól nem hunyászkodik meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán.

⁵ Mint repdeső madarak, úgy oltalmazza meg a Seregek Ura Jeruzsálemet; megoltalmazza és megmenti, megkíméli és megszabadítja.«

⁶ Térjetek meg ahhoz, akitől oly mélyre süllyedve elpártoltatok, Izrael fiai!

⁷ Mert azon a napon elveti mindenki ezüstbálványait és aranybálványait, melyeket vétkes kezetek készített nektek.

⁸ Elesik Asszíria, de nem férfi kardjától, és nem ember kardja emészti meg őt; megfutamodik a kard elől, és ifjai rabszolgákká lesznek.

⁹ A Sziklája félelmétől menekül, és a Zászlótól rémülnek meg fejedelmei. Így szólt az Úr, akinek tüze a Sionon ég, és kemencéje Jeruzsálemben.