Izajás könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről.	1 Das Wort, das Jesaja, der Sohn des Amoz, in einer Vision über Juda und Jerusalem gehört hat.
2 Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek.	2 Am Ende der Tage wird es geschehen: Der Berg mit dem Haus des Herrn steht fest gegründet als höchster der Berge; er überragt alle Hügel. Zu ihm strömen alle Völker.
3 Odamegy számos nép, és így szólnak: »Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!« Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.	3 Viele Nationen machen sich auf den Weg. Sie sagen: Kommt, wir ziehen hinauf zum Berg des Herrn und zum Haus des Gottes Jakobs. Er zeige uns seine Wege, auf seinen Pfaden wollen wir gehen. Denn von Zion kommt die Weisung des Herrn, aus Jerusalem sein Wort.
4 Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.	4 Er spricht Recht im Streit der Völker, er weist viele Nationen zurecht. Dann schmieden sie Pflugscharen aus ihren Schwertern und Winzermesser aus ihren Lanzen. Man zieht nicht mehr das Schwert, Volk gegen Volk, und übt nicht mehr für den Krieg.
5 Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!	5 Ihr vom Haus Jakob, kommt, wir wollen unsere Wege gehen im Licht des Herrn.
6 Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát, mert tele van keleti jövendőmondókkal, jósokkal, mint a filiszteusok, és idegeneknek nyújt kezet.	6 Ja, du hast dein Volk, das Haus Jakob, verstoßen; denn es ist voll von Zauberern und Wahrsagern wie das Volk der Philister und überflutet von Fremden.
7 Tele van országa ezüsttel, arannyal, és kincseinek se szeri, se száma;	7 Sein Land ist voll Silber und Gold, zahllos sind seine Schätze. Sein Land ist voll von Pferden, zahllos sind seine Wagen.
8 tele van országa lovakkal, és nincsen száma szekereinek; tele van országa bálványokkal: kezük művei előtt borulnak le, az előtt, amit ujjaik alkottak.	8 Sein Land ist voll von Götzen. Alle beten das Werk ihrer Hände an, das ihre Finger gemacht haben.
9 Meghajlik az ember, és megalázza magát a férfi: ne bocsáss meg nekik!	9 Doch die Menschen müssen sich ducken, jeder Mann muss sich beugen. Verzeih ihnen nicht!
10 Menj a kősziklák közé, rejtőzz el a porban az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől!	10 Verkriech dich im Felsen, verbirg dich im Staub vor dem Schrecken des Herrn und seiner strahlenden Pracht!
11 Az ember gőgös szeme majd megalázkodik, és megtörik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.	11 Da senken sich die stolzen Augen der Menschen, die hochmütigen Männer müssen sich ducken, der Herr allein ist erhaben an jenem Tag.
12 Mert felvirrad a Seregek Urának napja minden kevélyre és büszkére, minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;	12 Denn der Tag des Herrn der Heere kommt über alles Stolze und Erhabene, über alles Hohe - es wird erniedrigt -,
13 Libanonnak minden magas, sudár cédrusára és Básán minden tölgyére,	13 über alle hoch ragenden Zedern des Libanon und alle Eichen des Baschan,
14 minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra,	14 über alle hohen Berge und alle stattlichen Hügel,
15 minden magas toronyra és minden megerősített falra,	15 über jeden hohen Turm und jede steile Mauer,
16 Tarzis minden hajójára és minden szép bárkára.	16 über alle Tarschisch- Schiffe und die kostbaren Segler.
17 Meghajlik az emberi gőg, és megalázkodik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,	17 Die stolzen Menschen müssen sich ducken, die hochmütigen Männer sich beugen, der Herr allein ist erhaben an jenem Tag.
18 s a bálványok teljesen megsemmisülnek.	18 Die Götzen aber schwinden alle dahin.
19 Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba, s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.	19 Verkriecht euch in Felshöhlen und Erdlöchern vor dem Schrecken des Herrn und vor seiner strahlenden Pracht, wenn er sich erhebt, um die Erde zu erschrecken.
20 Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük.	20 An jenem Tag nimmt jeder seine silbernen und goldenen Götzen, die er gemacht hat, um sie anzubeten, und wirft sie den Fledermäusen und Ratten hin;
21 Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.	21 und man wird sich in den Spalten und Höhlen der Felsen verkriechen vor dem Schrecken des Herrn und vor seiner strahlenden Pracht, wenn er sich erhebt, um die Erde zu erschrecken.
22 Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?	22 [Lasst doch ab vom Menschen; in seiner Nase ist nur ein Lufthauch. Was bedeutet er schon?]