Izajás könyve 15

¹ Kijelentés Moáb ellen. Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb, bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.

² Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra; a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb. Minden fej kopasz, minden szakáll levágva.

³ Utcáin zsákruhát viselnek, háztetőin és terein mindenki jajgat, sírásban tör ki.

⁴ Kiáltozik Hesbon és Elále, Jászáig hallatszik a hangjuk; ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei, s a lelkük elcsügged.

⁵ Szívem Moáb felé kiált, menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig; bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé, és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.

⁶ Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek, mivel elszárad a fű, elpusztul a növény, nem marad semmiféle zöld.

⁷ Ezért amijük megmaradt, vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.

⁸ Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait; Gállomig hallatszik jajgatása, és Beer-Elímig jajveszékelése.

⁹ Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel, mert Díbonra új csapásokat hozok: oroszlánt Moáb menekültjeire, és a föld maradékára.