Sirák fiának könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.	1 Qui vivet in æternum creavit omnia simul. Deus solus justificabitur, et manet invictus rex in æternum.
2 Ki győzi elbeszélni az ő műveit,	2 Quis sufficit enarrare opera illius ?
3 és ki vizsgálja át nagy alkotásait?	3 quis enim investigabit magnalia ejus ?
4 Ki tudná kifejezni hatalma nagyságát, és ezenfelül még ki írná le az ő irgalmasságát?	4 virtutem autem magnitudinis ejus quis enuntiabit ? aut quis adjiciet enarrare misericordiam ejus ?
5 Nem lehet elvenni belőle, sem hozzátenni, sem kifürkészni Isten nagy csodáit!	5 Non est minuere neque adjicere, nec est invenire magnalia Dei.
6 Amikor bevégzi az ember, akkor kezdi csak, és amikor abbahagyja, zavarba jön.	6 Cum consummaverit homo, tunc incipiet : et cum quieverit, aporiabitur.
7 Mi az ember, és mi a haszna, mi jó és mi rossz őbenne?	7 Quid est homo ? et quæ est gratia illius ? et quid bonum aut quid nequam illius ?
8 Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő: mint a csepp a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, olyan csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.	8 Numerus dierum hominum, ut multum centum anni, quasi gutta aquæ maris deputati sunt : et sicut calculus arenæ, sic exigui anni in die ævi.
9 Ezért van Isten türelemmel hozzájuk, és árasztja rájuk irgalmát,	9 Propter hoc patiens est Deus in illis, et effundit super eos misericordiam suam.
10 látja, hogy rossz az, amire szívük várakozik, és tudja, hogy sivár az enyészetük,	10 Vidit præsumptionem cordis eorum, quoniam mala est : et cognovit subversionem illorum, quoniam nequam est.
11 ezért öregbítette irgalmát irányukban, és mutatta meg nekik a helyes utat.	11 Ideo adimplevit propitiationem suam in illis, et ostendit eis viam æquitatis.
12 Az ember a testvére iránt van részvéttel, Isten irgalma azonban kiterjed minden élőlényre.	12 Miseratio hominis circa proximum suum : misericordia autem Dei super omnem carnem.
13 Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját.	13 Qui misericordiam habet, docet et erudit quasi pastor gregem suum.
14 Megkönyörül azon, aki elfogadja kegyes intelmeit, és sietve teljesíti törvényeit.	14 Miseretur excipientis doctrinam miserationis, et qui festinat in judiciis ejus.
15 Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz.	15 Fili, in bonis non des querelam, et in omni dato non des tristitiam verbi mali.
16 Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is.	16 Nonne ardorem refrigerabit ros ? sic et verbum melius quam datum.
17 Nem ér-e többet a szép szó a jó adománynál? De a jótékony ember mindegyikkel szolgál.	17 Nonne ecce verbum super datum bonum ? sed utraque cum homine justificato.
18 A balga kemény szemrehányást tesz, s az irigynek adományától kicsordul az ember szeme.	18 Stultus acriter improperabit : et datus indisciplinati tabescere facit oculos.
19 Ítélet előtt keress magadnak igazolást, és mielőtt szólnál, tanulj!	19 Ante judicium para justitiam tibi, et antequam loquaris, disce.
20 Még a betegség előtt ápold magadat, és ítélet előtt vizsgáld meg magadat, akkor engesztelést találsz Isten színe előtt.	20 Ante languorem adhibe medicinam : et ante judicium interroga teipsum, et in conspectu Dei invenies propitiationem.
21 Betegség előtt alázd meg magadat, és betegség alatt mutass megtérést!	21 Ante languorem humilia te, et in tempore infirmitatis ostende conversationem tuam.
22 Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad.	22 Non impediaris orare semper, et ne verearis usque ad mortem justificari, quoniam merces Dei manet in æternum.
23 Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.	23 Ante orationem præpara animam tuam, et noli esse quasi homo qui tentat Deum.
24 Gondolj a végnap haragjára, a megtorlás idejére, amikor Isten elfordítja arcát!	24 Memento iræ in die consummationis, et tempus retributionis in conversatione faciei.
25 Gondolj a nélkülözésre a bőség idején, s a szegénység nyomorára a gazdagság napján!	25 Memento paupertatis in tempore abundantiæ, et necessitatum paupertatis in die divitiarum.
26 Reggeltől estig változik az időjárás, gyorsan történik mindez Isten szeme előtt.	26 A mane usque ad vesperam immutabitur tempus, et hæc omnia citata in oculis Dei.
27 A bölcs ember óvatos mindenben, s a bűnök napjain őrizkedik a restségtől.	27 Homo sapiens in omnibus metuet, et in diebus delictorum attendet ab inertia.
28 Minden értelmes elsajátítja a bölcsességet, és magasztalja azt, aki elérte.	28 Omnis astutus agnoscit sapientiam, et invenienti eam dabit confessionem.
29 Akik jártasak a mondásokban, maguk is bölcsen cselekszenek, értenek ahhoz, mi igaz és helyes, és mint az esőt, ontják a mondásokat és döntéseket.	29 Sensati in verbis et ipsi sapienter egerunt, et intellexerunt veritatem et justitiam, et impluerunt proverbia et judicia.
30 Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól;	30 Post concupiscentias tuas non eas, et a voluntate tua avertere.
31 ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.	31 Si præstes animæ tuæ concupiscentias ejus, faciat te in gaudium inimicis tuis.
32 Ne gyönyörködj izgalmakban, legyenek bár csekélyek, mert élvezetük szokássá válik.	32 Ne oblecteris in turbis nec in modicis : assidua enim est commissio illorum.
33 Ne tedd magadat koldussá kölcsönpénzből adott lakomákkal, amikor semmi sincs erszényedben, mert így megunod még életedet!	33 Ne fueris mediocris in contentione ex f?nore, et est tibi nihil in sacculo : eris enim invidus vitæ tuæ.