A bölcsesség könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.	1 Porque se dicen discurriendo desacertadamente: «Corta es y triste nuestra vida; no hay remedio en la muerte del hombre ni se sabe de nadie que haya vuelto del Hades.
2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:	2 Por azar llegamos a la existencia y luego seremos como si nunca hubiéramos sido. Porque humo es el aliento de nuestra nariz y el pensamiento, una chispa del latido de nuestro corazón;
3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.	3 al apagarse, el cuerpo se volverá ceniza y el espíritu se desvanecerá como aire inconsistente.
4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.	4 Caerá con el tiempo nuestro nombre en el olvido, nadie se acordará de nuestras obras; pasará nuestra vida como rastro de nube, se disipará como niebla acosada por los rayos del sol y por su calor vencida.
5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.	5 Paso de una sombra es el tiempo que vivimos, no hay retorno en nuestra muerte; porque se ha puesto el sello y nadie regresa.
6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!	6 Venid, pues, y disfrutemos de los bienes presentes, gocemos de las criaturas con el ardor de la juventud.
7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!	7 Hartémonos de vinos exquisitos y de perfumes, no se nos pase ninguna flor primaveral,
8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!	8 coronémonos de rosas antes que se marchiten;
9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!	9 ningún prado quede libre de nuestra orgía, dejemos por doquier constancia de nuestro negocijo; que nuestra parte es ésta, ésta nuestra herencia.
10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!	10 Oprimamos al justo pobre, no perdonemos a la viuda, no respetemos las canas llenas de años del anciano.
11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!	11 Sea nuestra fuerza norma de la justicia, que la debilidad, como se ve, de nada sirve.
12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.	12 Tendamos lazos al justo, que nos fastidia, se enfrenta a nuestro modo de obrar, nos echa en cara faltas contra la Ley y nos culpa de faltas contra nuestra educación.
13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.	13 Se gloría de tener el conocimiento de Dios y se llama a sí mismo hijo del Señor.
14 Nézeteinknek ő a vádlója,	14 Es un reproche de nuestros criterios, su sola presencia nos es insufrible,
15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.	15 lleva una vida distinta de todas y sus caminos son extraños.
16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.	16 Nos tiene por bastardos, se aparta de nuestros caminos como de impurezas; proclama dichosa la suerte final de los justos y se ufana de tener a Dios por padre.
17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!	17 Veamos si sus palabras son verdaderas, examinemos lo que pasará en su tránsito.
18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.	18 Pues si el justo es hijo de Dios, él le asistirá y le librará de las manos de sus enemigos.
19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!	19 Sometámosle al ultraje y al tormento para conocer su temple y probar su entereza.
20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«	20 Condenémosle a una muerte afrentosa, pues, según él, Dios le visitará».
21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.	21 Así discurren, pero se equivocan; los ciega su maldad;
22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.	22 no conocen los secretos de Dios, no esperan recompensa por la santidad ni creen en el premio de las almas intachables.
23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,	23 Porque Dios creó al hombre para la incorruptibilidad, le hizo imagen de su misma naturaleza;
24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.	24 mas por envidia del diablo entró la muerte en el mundo, y la experimentan los que le pertenecen.