Az énekek éneke 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –	1 I am the rose of Sharon, and the lily of the valleys.
2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –	2 As the lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.	3 As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.	4 He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.
5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!	5 Stay me with flagons, comfort me with apples: for I am sick of love.
6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.	6 His left hand is under my head, and his right hand doth embrace me.
7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!	7 I charge you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake my love, till he please.
8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!	8 The voice of my beloved! behold, he cometh leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.	9 My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh forth at the windows, shewing himself through the lattice.
10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!	10 My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.
11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,	11 For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;
12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.	12 The flowers appear on the earth; the time of the singing of birds is come, and the voice of the turtle is heard in our land;
13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!	13 The fig tree putteth forth her green figs, and the vines with the tender grape give a good smell. Arise, my love, my fair one, and come away.
14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«	14 O my dove, that art in the clefts of the rock, in the secret places of the stairs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!	15 Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vines: for our vines have tender grapes.
16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,	16 My beloved is mine, and I am his: he feedeth among the lilies.
17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.	17 Until the day break, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.