Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Ora invece si fanno beffe di me i più giovani di me in età, i cui padri avrei rifiutato di lasciare tra i cani del mio gregge.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Del resto, a che cosa mi sarebbe servita la forza delle loro mani? In esse è spento ogni vigore.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Disfatti per la miseria e la fame, andavano brucando l'arido deserto, lugubre e vasta solitudine;
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 raccoglievano l'erba salsa accanto ai cespugli, alimentandosi delle radici di ginestra.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Cacciati via dal consorzio umano, si urlava dietro a loro, come a ladri.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Abitavano nei dirupi delle valli, nelle caverne del suolo e nelle rocce.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Gridavano fra gli arbusti, accalcandosi sotto i roveti.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Razza di stolti e gente senza nome, cacciati dal paese.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Ora sono diventato io la loro canzone, sono il tema delle loro burle.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Mi aborriscono, si distanziano da me; non hanno risparmiato gli sputi al mio volto.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Dio ha sciolto la corda del mio arco e mi ha umiliato, rompendo ogni freno davanti a me.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Alla mia destra insorge la canaglia, smuovono i miei passi e preparano il cammino al mio sterminio.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Demoliscono il mio sentiero, cospirando per la mia disfatta, senza che nessuno si opponga loro.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Irrompono per una vasta breccia, strisciano in mezzo alle macerie.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Mi piombano addosso gli spaventi, si dissipa come il vento la mia dignità, si dilegua come nube la mia felicità.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Ora io mi struggo nell'intimo; mi opprimono giorni di tristezza.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Di notte mi si slogano le ossa e i dolori che mi rodono non hanno tregua.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 A gran forza mi afferra per la veste, mi stringe il collo della tunica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Mi getta nel fango e mi confondo con la polvere e la cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Io grido a te e tu non rispondi; mi presento e tu non badi a me.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Ti sei fatto crudele con me e mi perseguiti con tutta la forza del tuo braccio.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Mi sollevi e mi poni a cavallo del vento, mi fai travolgere dalla bufera.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 So bene che mi conduci alla morte, dove convengono tutti i viventi.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Pertanto io non portavo la mano contro il povero, se nella sua sventura gridava verso di me.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Non ho io forse pianto con l'oppresso, non ho avuto compassione del povero?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Mi aspettavo la felicità e venne la sventura; aspettavo la luce e venne il buio.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Le mie viscere ribollono senza posa, e giorni di affanno mi sono venuti incontro.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Cammino triste, senza conforto, mi alzo nell'assemblea per invocare aiuto.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Sono diventato fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 La mia pelle annerita mi si stacca e le mie ossa bruciano per la febbre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 La mia cetra serve per lamenti e il mio flauto per la voce di chi piange.