Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Job continuó pronunciando su discurso y dijo:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 ¡Vive Dios, que justicia me rehúsa, por Sadday, que me ha amargado el alma,
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 mientras siga en mí todo mi espíritu y el aliento de Dios en mis narices,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 no dirán mis labios falsedad, ni mi lengua proferirá mentira!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Lejos de mí daros la razón: hasta mi último suspiro mantendré mi inocencia.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 Me he aferrado a mi justicia, y no la soltaré, mi corazón no se avergüenza de mis días.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 ¡Tenga la suerte del malvado mi enemigo, la del injusto mi adversario!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Pues ¿cuál es la esperanza del impío cuando suplica, cuando hacia Dios eleva su alma?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 ¿Acaso Dios escucha su gemido, cuando viene sobre él una calamidad?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 ¿Tenía él sus delicias en Sadday? ¿invocaba a Dios en todo instante?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Yo os muestro el proceder de Dios, sin ocultar los secretos de Sadday.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Y si todos vosotros ya lo habéis comprobado, ¿para qué esos vanos discursos al vacío?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Esta es la suerte que al malvado Dios reserva, la herencia que reciben de Sadday los violentos.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Aunque sean muchos sus hijos, son para la espada, y sus vástagos no tendrán pan con que saciarse.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Los que queden serán sepultados por la Peste, y sus viudas no los llorarán.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Si acumula la plata como polvo, si amontona vestidos como fango,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 ¡que amontone!: un justo se vestirá con ellos, un inocente heredará la plata.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Se edificó una casa de araña, como garita que un guarda construye.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Rico se acuesta, mas por última vez; cuando abre los ojos, ya no es nada.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 En pleno día le asaltan los terrores, de noche un torbellino le arrebata.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 El solano se lo lleva, y desaparece, le arranca del lugar de su mansión.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Sin compasión por blanco se le toma, trata de huir de la mano que le hiere.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Bátense palmas a su ruina, doquiera se encuentre se le silba.