Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Taedet animam meam vitae meae; dimittam adversum me eloquium meum, loquar in amaritudine animae meae.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Dicam Deo: Noli me condemnare, indica mihi cur me ita iudices.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Numquid bonum tibi videtur, si opprimas me et calumnieris me, opus manuum tuarum, et super consilium impiorum arrideas?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Numquid oculi carnei tibi sunt, aut, sicut videt homo, et tu videbis?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Numquid sicut dies hominis dies tui, et anni tui sicut humana sunt tempora,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 ut quaeras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 cum scias quia nihil impium fecerim, et sit nemo, qui de manu tua possit eruere?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Manus tuae fecerunt me et plasmaverunt me totum in circuitu; et sic repente praecipitas me?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Memento, quaeso, quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Pelle et carnibus vestisti me; ossibus et nervis compegisti me.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Vitam et misericordiam tribuisti mihi, et visitatio tua custodivit spiritum meum.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Licet haec celes in corde tuo, tamen scio haec in animo tuo versari.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Si peccaverim, observas me et ab iniquitate mea mundum me esse non pateris.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Et si impius fuero, vae mihi est; et si iustus, non levabo caput, saturatus afflictione et miseria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Si superbia extollar, quasi catulum leonis capies me et iterum mirabilem te exhibebis in me.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me, et poenae militant in me.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Quare de vulva eduxisti me? Qui utinam consumptus essem, ne oculus me videret!
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Fuissem quasi non essem, de utero translatus ad tumulum.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi? Dimitte ergo me, ut refrigerem paululum dolorem meum,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 antequam vadam, et non revertar, ad terram tenebrarum et umbrae mortis,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 terram caliginis et tenebrarum, ubi umbra mortis et nullus ordo, sed sempiternus horror inhabitat ”.