Judit könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét.	1 Dixitque Iudith: “ Incipite Deo meo in tym panis, cantate Domino meo in cymbalis, modulamini illi psalmum novum, exaltate et invocate nomen ipsius.
2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.	2 Tu es Deus conterens bella, qui ponis castra in medio populi tui, ut eripias me de manu persequentium me.
3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el.	3 Venit Assur a montibus, a borra, venit in milibus virtutum suarum, quorum multitudo obturavit torrentes, et equitatus ipsorum texit colles.
4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat.	4 Et dixit incensurum se fines meos et iuvenes meos occisurum gladio et mammantes meos daturum ad solum et infantes meos daturum in partitionem et virgines spoliaturum.
5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket.	5 Dominus omnipotens sprevit illos et confudit illos in manu feminae!
6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.	6 Non enimcecidit potens eorum a iuvenibus, nec filii Titanum percusserunt illum, nec alti gigantes superposuerunt se illi, sed Iudith filia Merari in specie faciei suae dissolvit illum.
7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját,	7 Dispoliavit enim se stola viduitatissuae in exaltationem dolentium in Israel. Unxit faciem suam unguento
8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.	8 et colligavit capillos suos in mitra et accepit stolam lineam in seductionem eius.
9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát.	9 Sandalum eius rapuit oculum ipsius, et species eius captivam fecit animam illius, et transiit gladius cervicem eius.
10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek.	10 Horruerunt Persae audaciam eius, et Medi turbati sunt constantia ipsius.
11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak.	11 Tunc ululaverunt humiles mei, et exclamaverunt aegrotantes et territi sunt, in altum extulerunt vocem suam et conversi sunt.
12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén.	12 Filii puellarum compunxerunt illos et tamquam pueros ultroneos vulnerabant; perierunt a praelio Domini mei.
13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen.	13 Cantabo Deo meo hymnum novum: Domine, magnus es tu et clarus, mirabilis in virtute et insuperabilis.
14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.	14 Tibi serviat omnis creatura tua, quoniam dixisti, et facta sunt, misisti spiritum tuum, et aedificata sunt, et non est qui resistat voci tuae.
15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy.	15 Montes enim a fundamentis agitabuntur cum aquis, petrae autem a facie tua tamquam cera liquescent. Illis autem, qui timent te, propitius adhuc eris.
16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor.	16 Quoniam pusillum omne sacrum ad odorem suavitatis, et minimus omnis adeps in holocaustum tibi. Qui autem timet Dominum, magnus apud eum semper.
17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«	17 Vae gentibus assurgentibus generi meo! Dominus omnipotens vindicabit illos, in die iudicii visitabit eos, ut det ignem et vermes in carnes eorum, et comburentur, ut sentiant usque in aeternum ”.
18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak.	18 Ut autem venerunt in Ierusalem, adoraverunt Deum; et, postquam mundatus estpopulus, rettulerunt holocaustum Domino et voluntaria sua et munera.
19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.	19 Etattulit Iudith omnia vasa Holofernis, quaecumque dederat ei populus, etconopeum, quod sustulerat de cubiculo ipsius, in consecrationem Domino dedit.
20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.	20 Et populus laetabatur in Ierusalem contra faciem sanctorum per menses tres, etIudith cum illis mansit.
21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban.	21 Post illos autem dies rediit unusquisque in hereditatem suam, et Iudith abiitin Betuliam et demorata est in possessione sua. Et facta est secundum tempussuum clara in omni terra,
22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.	22 et multi concupierunt eam, et non cognovit virillam omnibus diebus vitae eius, ex qua die mortuus est Manasses maritus illiuset appositus est ad populum suum.
23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.	23 Et procedens magna facta est valde etsenuit in domo mariti sui Manasses annos centum quinque; et dimisit abram suamliberam. Et mortua est in Betulia, et sepelierunt eam in spelunca.
24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.	24 Et planxit eam omnis Israel diebus septem. Divisitque bona sua, priusquammoreretur, omnibus proximis viri sui Manasses et proximis ex genere suo.
25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.	25 Etnon fuit adhuc, qui in timorem mitteret filios Israel in diebus Iudith et postmortem eius diebus multis.