Judit könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára.	1 Giuditta rispose loro: "Ascoltatemi bene, fratelli: prendete questa testa e appendetela sugli spalti delle vostre mura.
2 Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le.	2 Attendete poi che sia apparsa la luce del mattino e sia sorto il sole sulla terra: allora, ognuno prenda l'armatura da guerra e ogni uomo valido esca dalla città. Quindi, date inizio all'azione contro di loro come se voleste scendere al piano contro le prime difese degli Assiri, ma in realtà non scenderete.
3 Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek.	3 Quelli prenderanno le loro armi e correranno entro il loro accampamento a svegliare i capi dell'esercito assiro. Poi si raduneranno insieme davanti alla tenda di Oloferne, ma non lo troveranno e così si lasceranno prendere dal terrore e fuggiranno davanti a voi.
4 Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben.	4 Allora inseguiteli voi e quanti abitano l'intero territorio d'Israele e abbatteteli nella loro fuga.
5 Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk.«	5 Ma, prima di far questo, chiamatemi Achior l'Ammonita, perché venga a vedere e riconoscere colui che ha disprezzato la casa d'Israele e che l'ha inviato qui tra noi come per votarlo alla morte".
6 Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult.	6 Chiamarono subito Achior dalla casa di Ozia ed egli appena giunse e vide la testa di Oloferne in mano ad un uomo in mezzo al popolo radunato, cadde a terra e rimase senza fiato.
7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: »Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet.	7 Quando l'ebbero sollevato, si gettò ai piedi di Giuditta pieno di riverenza per la sua persona e disse: "Benedetta sei tu in tutto l'accampamento di Giuda e in mezzo a tutti i popoli: quanti udranno il tuo nome si sentiranno scossi.
8 Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban.« Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük.	8 Ma ora raccontami quanto hai fatto in questi giorni". Giuditta gli narrò in mezzo al popolo quanto aveva compiuto dal giorno in cui era partita fino al momento in cui parlava.
9 Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost.	9 Quando finì di parlare, il popolo scoppiò in alte grida di giubilo e riempì la città di voci festose.
10 Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig.	10 Allora Achior, vedendo quanto aveva fatto il Dio di Israele, credette fermamente in Dio, si fece circoncidere e fu aggregato definitivamente alla casa d'Israele.
11 Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé.	11 Quando spuntò il mattino, appesero la testa di Oloferne alle mura; poi ogni uomo prese le sue armi e scesero lungo i sentieri del monte divisi in manipoli.
12 Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek.	12 Appena li videro, gli Assiri mandarono in cerca dei loro capi e questi corsero dagli strateghi, dai chiliarchi e da tutti i loro ufficiali.
13 Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.«	13 Poi si radunarono davanti alla tenda di Oloferne e dissero al suo attendente: "Sveglia il nostro signore, perché quegli schiavi hanno osato scendere per darci battaglia, a loro estrema rovina".
14 Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik.	14 Bagoa entrò e bussò alle cortine della tenda, poiché pensava che egli dormisse con Giuditta.
15 Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva.	15 Ma siccome nessuno rispondeva, aprì ed entrò nella parte più interna della tenda e lo trovò cadavere, steso a terra vicino all'ingresso, con la testa tagliata via dal tronco.
16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját.	16 Allora diede in alte grida di dolore e di lamento, urlando con tutte le forze e stracciandosi le vesti.
17 Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta:	17 Poi si precipitò nella tenda dove era alloggiata Giuditta e non ve la trovò. Allora corse fuori davanti al popolo e gridò:
18 »Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta.«	18 "Gli schiavi ci hanno traditi! Una sola donna ebrea ha gettato la vergogna sulla casa del re Nabucodònosor! Oloferne eccolo a terra e la testa non è più sul suo busto".
19 Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort.	19 I comandanti dell'esercito assiro, appena udirono questo annunzio, si stracciarono i mantelli e rimasero terribilmente sconvolti nel loro animo; risuonarono entro l'accampamento altissime le loro grida e gli urli di dolore.