Tóbiás könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg	1 E conciò sia cosa che Tobia dimorasse per cagione delle nozze, il suo padre Tobia era sollecito, e dicea: or perchè dimora il mio figliuolo? or perchè stà egli tanto?
2 ezt mondta: »Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?«	2 Deh! or sarebbe egli morto Gabelo, e niuno gli renderebbe la pecunia?
3 Kezdett aggódni.	3 E così s' incominciò a contristare insieme con Anna sua moglie; e cominciarono amendue a piagnere; perciò che al die ordinato il loro figliuolo non tornava a loro.
4 Felesége, Anna ezt mondta: »Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?« Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta:	4 E piagnea la madre sua con smisurate lacrime, e dicea: oimè, oimè, figliuolo mio, perchè ti mandammo noi a pellegrinare, o lume de' nostri occhii, bastone della nostra vecchiezza, sollazzo della nostra vita, speranza di venturo tempo?
5 »Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!«	5 Tutte le nostre cose in te uno abbiamo; e però non ti dovevamo partire da noi.
6 Tóbit ezt mondta neki: »Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz.«	6 Alla quale dicea Tobia: taci, e non ti turbare, però che il figliuolo nostro è (salvo e) sano; imperciò che è molto fedele quello uomo, con cui il mandammo.
7 Ő azonban ezt mondta: »Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam.« Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt. Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«	7 Ma ella per niuno modo si potea consolare; ma ogni di usciva fuori, e guardava dintorno, e aggirava tutte le vie dintorno, per le quali avea speranza del tornare, acciò ch' ella il vedesse da lungi tornare, se potess' essere.
8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.«	8 Ma Raguel dicea al genero suo: deh! statti qui, e io manderò uno messo della salute tua al tuo padre.
9 Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.«	9 Al quale rispose Tobia: io so che ora il mio padre e la mia madre annùmerano i dì, e i loro spiriti si tormentano in loro.
10 Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat.	10 Ma da poi che Raguel l' ebbe molto pregato per diversi modi, egli non volendolo intendere per niuna ragione, sì gli diede Sara, e la metà di tutto il suo avere in servi e in serve, e in pecore e in cammelli e in vacche e in molta pecunia; e lasciollo andare sano e allegro,
11 Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.«	11 dicendo: il santo angiolo di Dio sia nel vostro cammino, e ritornate sani e salvi, sì che voi troviate tutte le cose prospere intorno a' vostri maggiori, e gli occhii miei veggiano i vostri figliuoli innanzi ch' io muoia.
12 Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.	12 Allora il padre e la madre abbracciarono e basciarono la loro figliuola, e lasciaronla andare,
13 Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«	13 ammaestrandola ch' ella dovesse onorare il suocero suo e la sua suocera, e amare il marito, e reggere la famiglia, e governare la casa, e fare sì e in tal modo ch' ella non potesse essere ripresa.