Nehemiás könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.	1 On the twenty-fourth day of this month, the Israelites gathered together fasting and in sackcloth, their heads covered with dust.
2 Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.	2 Those of Israelite descent separated themselves from all who were of foreign extraction, then stood forward and confessed their sins and the guilty deeds of their fathers.
3 Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.	3 When they had taken their places, they read from the book of the law of the LORD their God, for a fourth part of the day, and during another fourth part they made their confession and prostrated themselves before the LORD their God.
4 Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.	4 Standing on the platform of the Levites were Jeshua, Binnui, Kadmiel, Shebaniah, Bunni, Sherebiah, Bani, and Chenani, who cried out to the LORD their God, with a loud voice.
5 Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!	5 The Levites Jeshua, Kadmiel, Bani, Hashabneiah, Sherebiah, Hodiah, Shebaniah, and Pethahiah said, "Arise, bless the LORD, your God, from eternity to eternity!" The Israelites answered with the blessing, "Blessed is your glorious name, and exalted above all blessing and praise."
6 Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.	6 Then Ezra said: "It is you, O LORD, you are the only one; you made the heavens, the highest heavens and all their host, the earth and all that is upon it, the seas and all that is in them. To all of them you give life, and the heavenly hosts bow down before you.
7 Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;	7 "You, O LORD, are the God who chose Abram, who brought him out from Ur of the Chaldees, and named him Abraham.
8 és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.	8 When you had found his heart faithful in your sight, you made the covenant with him to give to him and his posterity the land of the Canaanites, Hittites, Amorites, Perizzites, Jebusites, and Girgashites. These promises of yours you fulfilled, for you are just.
9 Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,	9 "You saw the affliction of our fathers in Egypt, you heard their cry by the Red Sea;
10 jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.	10 You worked signs and wonders against Pharaoh, against all his servants and the people of his land, Because you knew of their insolence toward them; thus you made for yourself a name even to this day.
11 Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig – mint valami követ a rengeteg vízbe – úgy dobtad be a mélybe.	11 The sea you divided before them, on dry ground they passed through the midst of the sea; Their pursuers you hurled into the depths, like a stone into the mighty waters.
12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.	12 With a column of cloud you led them by day, and by night with a column of fire, To light the way of their journey, the way in which they must travel.
13 Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.	13 On Mount Sinai you came down, you spoke with them from heaven; You gave them just ordinances, firm laws, good statutes, and commandments;
14 Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.	14 Your holy sabbath you made known to them, commandments, statutes, and law you prescribed for them, by the hand of Moses your servant.
15 Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.	15 Food from heaven you gave them in their hunger, water from a rock you sent them in their thirst. You bade them enter and occupy the land which you had sworn with upraised hand to give them.
16 Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,	16 "But they, our fathers, proved to be insolent; they held their necks stiff and would not obey your commandments.
17 vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,	17 They refused to obey and no longer remembered the miracles you had worked for them. They stiffened their necks and turned their heads to return to their slavery in Egypt. But you are a God of pardons, gracious and compassionate, slow to anger and rich in mercy; you did not forsake them.
18 még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból.’ Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.	18 Though they made for themselves a molten calf, and proclaimed, 'Here is your God who brought you up out of Egypt,' and were guilty of great effronteries,
19 Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.	19 yet in your great mercy you did not forsake them in the desert. The column of cloud did not cease to lead them by day on their journey, nor did the column of fire by night cease to light for them the way by which they were to travel.
20 Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.	20 "Your good spirit you bestowed on them, to give them understanding; your manna you did not withhold from their mouths, and you gave them water in their thirst.
21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.	21 Forty years in the desert you sustained them: they did not want; their garments did not become worn, and their feet did not become swollen.
22 Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.	22 You gave them kingdoms and peoples, which you divided up among them as border lands. They possessed the land of Sihon, king of Heshbon, and the land of Og, king of Bashan.
23 Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.	23 "You made their children as numerous as the stars of the heavens, and you brought them into the land which you had commanded their fathers to enter and possess.
24 Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.	24 The sons went in to take possession of the land, and you humbled before them the Canaanite inhabitants of the land and delivered them over into their power, their kings as well as the peoples of the land, to do with them as they would.
25 Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.	25 They captured fortified cities and fertile land; they took possession of houses filled with all good things, cisterns already dug, vineyards, olive groves, and fruit trees in abundance. They could eat and have their fill, fatten and feast themselves on your immense good gifts.
26 Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.	26 "But they were contemptuous and rebellious: they cast your law behind their backs, they slew your prophets who bore witness against them in order to bring them back to you, and they were guilty of great effronteries.
27 Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.	27 Therefore you delivered them into the power of their enemies, who oppressed them. But in the time of their oppression they would cry out to you, and you would hear them from heaven, and according to your great mercy give them saviors to deliver them from the power of their enemies.
28 Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,	28 "As soon as they had relief, they would go back to doing evil in your sight. Then again you abandoned them to the power of their enemies, who crushed them. Then they cried out to you, and you heard them from heaven and delivered them according to your mercy, many times over.
29 egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.	29 You bore witness against them, in order to bring them back to your law. But they were insolent and would not obey your commandments; they sinned against your ordinances, from which men draw life when they practice them. They turned stubborn backs, stiffened their necks, and would not obey.
30 Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.	30 You were patient with them for many years, bearing witness against them through your spirit, by means of your prophets; still they would not listen. Thus you delivered them over into the power of the peoples of the lands.
31 Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.	31 Yet in your great mercy you did not completely destroy them and you did not forsake them, for you are a kind and merciful God.
32 Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.	32 "Now, therefore, O our God, great, mighty, and awesome God, you who in your mercy preserve the covenant, take into account all the disasters that have befallen us, our kings, our princes, our priests, our prophets, our fathers, and your entire people, from the time of the kings of Assyria until this day!
33 Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.	33 In all that has come upon us you have been just, for you kept faith while we have done evil.
34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.	34 Yes, our kings, our princes, our priests, and our fathers have not kept your law; they paid no attention to your commandments and the obligations of which you reminded them.
35 Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.	35 While they were yet in their kingdom, in the midst of the many good things that you had given them and in the wide and fertile land that you had spread out before them, they did not serve you nor did they turn away from their evil deeds.
36 És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.	36 But, see, we today are slaves; and as for the land which you gave our fathers that they might eat its fruits and good things--see, we have become slaves upon it!
37 Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«	37 Its rich produce goes to the kings whom you set over us because of our sins, who rule over our bodies and our cattle as they please. We are in great distress!"