Nehemiás könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte,	1 Donc, en la vingtième année du roi Artaxerxès, au mois de Nisan, puisque je servais le vin, je le prends et j’en donne au roi. Jamais jusque là, je n’avais été triste devant lui.
2 mert így szólt hozzám a király: »Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.« Erre nagyon megijedtem,	2 Le roi me demanda: - “Pourquoi es-tu si triste? Tu n’es pas malade, il y a certainement quelque chose qui te fait de la peine.” Après un moment de crainte,
3 és azt mondtam a királynak: »Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.«	3 je dis au roi: - “Que le roi vive à jamais! Comment ne serais-je pas triste alors que la ville où se trouvent les tombes de mes ancêtres est en ruines et que ses portes ont été brûlées par le feu?”
4 Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam	4 Le roi me répond: - “Que veux-tu?” Alors je prie le Dieu du ciel
5 és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.«	5 et je dis au roi: - “Si le roi le veut bien et si son serviteur lui est agréable, envoie-moi en Juda vers la ville où se trouvent les tombes de mes ancêtres, je la reconstruirai.”
6 Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott.	6 La reine était assise à côté du roi, et les deux me demandent: - “Combien de temps durera ton voyage et quand reviendras-tu?” Alors je fixe un délai et le roi accepte de me laisser partir.
7 Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek,	7 Je dis encore au roi: - “Si le roi le veut bien, qu’on me remette des lettres pour les gouverneurs de la province qui se trouve au-delà de l’Euphrate: il faut qu’ils me laissent passer jusqu’à ce que j’arrive en Juda.
8 valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.	8 Qu’on me donne aussi une lettre pour Asaf, le gouverneur du parc royal, pour qu’il me donne du bois de charpente pour les portes de la forteresse du Temple, pour le rempart de la ville et pour la maison que j’habiterai.” La main bienveillante de mon Dieu était avec moi, et voici que le roi m’accorde tout.
9 Amikor megérkeztem a folyamon túli vidék helytartóihoz, átnyújtottam nekik a királytól kapott írásokat. Katonai főtiszteket és lovasokat rendelt mellém a király.	9 Quand je suis arrivé chez les gouverneurs de la province qui se trouve au-delà de l’Euphrate, je leur ai donné les lettres du roi; le roi m’avait fait accompagner par des officiers et des cavaliers.
10 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát és Tóbiás, az ammonita szolga, nagyon bosszankodtak azon, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi.	10 Mais Samballat le Horonite, et Tobiyas, le fonctionnaire ammonite, ont appris la chose et ils en ont été très contrariés: quelqu’un venait prendre en charge les intérêts des Israélites!
11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtam,	11 À mon arrivée à Jérusalem j’ai attendu trois jours,
12 néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem –	12 puis de nuit je me suis levé avec quelques hommes mais je n’avais dit à personne ce que mon Dieu m’avait inspiré de faire pour Jérusalem, et je n’avais avec moi aucune autre bête que celle sur laquelle j’étais monté.
13 és éjnek idején kimentem a Völgy-kapun a Sárkány-forrás és a Szemét-kapu felé és megszemléltem Jeruzsálem lerombolt falát és tűz emésztette kapuit.	13 De nuit donc, je suis sorti par la Porte de la Vallée, je me suis dirigé vers la source du Dragon et vers la Porte du Fumier. J’ai regardé attentivement le rempart de Jérusalem: il y avait des brèches et les portes avaient été dévorées par le feu.
14 Majd tovább haladtam a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték irányában. Itt nem volt hely, hogy az állat, amelyen ültem, áthaladhasson.	14 J’ai continué vers la Porte de la Source et vers l’Étang du roi, mais il n’y avait plus de passage pour la bête sur laquelle j’étais monté.
15 Azért gyalog mentem fölfelé a völgyben, éjnek idején és megvizsgáltam a falat, majd visszafordulva ismét odaérkeztem a Völgy-kapuhoz, és így tértem vissza.	15 Alors je suis reparti en remontant de nuit le long du ravin; j’examinais toujours le rempart et, après avoir fait demi-tour, je suis revenu en passant par la Porte de la Vallée.
16 Az elöljárók nem tudtak arról, hogy hová mentem és mit művelek. A zsidókkal, a papokkal, az előkelőkkel, az elöljárókkal és a többiekkel, akik a munkában résztvettek, mindeddig ugyanis semmit sem közöltem.	16 Les conseillers ne savaient pas où j’étais allé ni ce que j’avais fait. En effet, jusque là je n’avais rien dit, ni aux Juifs, ni aux prêtres, ni aux responsables, ni aux conseillers, ni à aucun autre fonctionnaire.
17 Most azonban így szóltam hozzájuk: »Ti jól ismeritek a nyomorúságot, amelyben vagyunk. Jeruzsálem elpusztult, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek tehát, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne legyünk tovább gyalázat tárgya!«	17 Mais alors je leur ai dit: - “Regardez la misère où nous sommes, Jérusalem est en ruines et ses portes sont brûlées. Allons, il nous faut reconstruire le rempart de Jérusalem pour qu’on cesse de se moquer de nous.”
18 Egyúttal elmondtam nekik, milyen jóságos volt hozzám az Isten keze, és milyen szavakat intézett hozzám a király, majd hozzátettem: »Rajta hát, építsünk!« És erős kézzel hozzáfogtak a nemes munkához.	18 Je leur ai dit encore comment la main de mon Dieu, sa main pleine de bonté, avait été avec moi, et je leur ai rapporté les paroles du roi. “Debout! s’écrièrent-ils, construisons!” Et ils se mirent courageusement à l’œuvre pour ce beau travail.
19 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát, az ammonita szolga, Tóbiás és az arab Gesem, kigúnyoltak minket és lenézően azt mondták: »Mi az? Mit műveltek? Tán lázadást szítotok a király ellen?«	19 Lorsque Samballat le Horonite, Tobiyas le fonctionnaire ammonite, et Guéchem l’Arabe, apprirent cela, ils se moquèrent de nous. Ils nous regardèrent avec mépris: - “Que faites-vous là, dirent-ils, voulez-vous donc vous révolter contre le roi?”
20 Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.«	20 Mais je leur répondis sèchement: - “Le Dieu du Ciel nous fera réussir, nous sommes ses serviteurs et nous allons nous mettre au travail. Quant à vous, vous n’avez ni droit, ni héritage, ni aucun souvenir dans Jérusalem.”